magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


 
Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR)

TIR KEZDŐLAP

http://geo.kvvm.hu/tir

A védett természeti területek interaktív térképe

http://geo.kvvm.hu/tir

Vadonleső
Digitális képgyűjtemény a Kárpát-medence élővilágáról
Digitális képgyűjtemény a Kárpát-medence élővilágáról, a szolnoki Tisza Klub gondozásában
Járművel való közlekedés védett természeti területen

Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» Egyezmények,együttműködések » Ramsari Egyezmény
Ramsari Egyezmény
 

   Hivatalos nevén az egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyeiről a természetvédelmi államközi megállapodások legrégebbike. Századunk második felében a vizes területek átalakításának, pusztulásának felgyorsuló üteme eredményezte azt a nemzetközi összefogást, mely e szerződés létrehozásához vezetett. Több mint harminc éves története során az egyik legdinamikusabban fejlődő egyezményként fokozatosan szélesítette ki tevékenységét és a jelenleg 157 aláíró ország, számos nemzetközi partner társadalmi szervezet (BirdLife International, WWF és az IUCN), valamint más egyezményekkel kiépített működő kapcsolatrendszer feljogosítja, hogy a vizes területek, valamint a vízi ökoszisztémák megőrzése érdekében globális szinten lépjen fel. Eredetileg a rohamosan csökkenő vízimadár-állományoknak kívántak a csatlakozó országok védelmet biztosítani. A tapasztalatok azonban hamar rávilágítottak arra a tényre, hogy önmagában az élőhelyek védelme nem elegendő, magát az ökológiai rendszert kell megőrizni, amely képes az ott előforduló fajok eltartására.




Ramsari területek Magyarországon
 
  Megnevezés Terület
(ha)
A listára jelölés
éve
RIS-adatlap és térkép
1. Szaporcai Ó-Dráva-meder 257,0 1979  (RIS-adatlap; térkép)
2. Velence és Dinnyés 965,0 1979  (RIS-adatlap; térkép)
3. Kardoskúti Fehér-tó  488,0 1979  (RIS-adatlap; térkép)
4. Mártély  2 232,0 1979  (RIS-adatlap; térkép)
5. Felső-kiskunsági szikes tavak  6 637,0  1979
bővítés: 2003
 (RIS-adatlap; térkép)
6. Pusztaszer  4 721,0 1979  (RIS-adatlap; térkép)
7. Hortobágy  32 037,0  1979
bővítés: 1997; 2008
 (RIS-adatlap; térkép)
8. Kis-Balaton  14 745,0  1979
bővítés: 1989
 (RIS-adatlap; térkép)
9. Tatai-tavak  1 633,4  1989
bővítés: 2006
 (RIS-adatlap; térkép)
10. Fertő-tó  8 432,0  1979
bővítés: 1997
 (RIS-adatlap; térkép)
11. Balaton (okt. 1. és ápr. 30. között)  59 800,0 1989  (RIS-adatlap; térkép)
12. Bodrogzug  4 073,2 1989  (RIS-adatlap; térkép)
13. Ócsai-turjános  1 078,0 1989  (RIS-adatlap; térkép)
14. Pacsmagi-halastavak  485,2 1997  (RIS-adatlap; térkép)
15. Rétszilasi-halastavak  1 508,0 1997  (RIS-adatlap; térkép)
16. Biharugrai-halastavak  2 791,0 1997  (RIS-adatlap; térkép)
17. Gemenc  16 873,0 1997  (RIS-adatlap; térkép)
18. Béda-Karapancsa  1 149,7 1997  (RIS-adatlap; térkép)
19. Izsáki Kolon-tó  2 962,0 1997  (RIS-adatlap; térkép)
20. Baradla  2 075,3 2001  (RIS-adatlap; térkép)
21. Ipoly-völgy  2 227,6 2001  (RIS-adatlap; térkép)
22. Felső-Tisza  22 310,7 2003  (RIS-adatlap; térkép)
23. Csongrád-bokrosi Sós-tó  770,0 2003  (RIS-adatlap; térkép)
24. Nyirkai-Hany  433,7 2006  (RIS-adatlap; térkép)
25. Rába-völgy  9 475,0 2006  (RIS-adatlap; térkép)
26. Felső-kiskunsági szikes puszták  13 632,3 2006  (RIS-adatlap; térkép)
27. Borsodi-Mezőség  17 932,2 2008  (RIS-adatlap; térkép)
28. Montág-puszta  2 203,0 2008
29. Dél-balatoni berkek és halastavak  9 483,0 2011
 (RIS-adatlap; térkép)
   ÖSSZESEN  243 410,6  
 
 
 
 
 

Ramsari jelentés, 2008 (pdf)

Az egyezmény történetének fontosabb állomásai

 

1971. február 2. Hosszas előkészítő munkálatot követően a vízimadarak pusztulásáért aggódó 18 ország képviselői az iráni Ramsar városában, a Kaszpi-tenger partján aláírják az egyezményt.
1974. A legelső csatlakozó állam Ausztrália.
1975. Hatályba lép az egyezmény.
1979. Magyarország aláírja az egyezményt, melyet az Országgyűlés törvényként hirdet ki (1993. évi XLII. törvény).
1980. Megrendezik a Szerződő Felek első konferenciáját Cagliariban (Olaszország).
1982. A Párizsi Jegyzőkönyv elfogadása, mely módosíthatóvá teszi az Egyezmény szövegét. E jegyzőkönyv 1986-tól lép hatályba.
1987. A Reginai Módosítás alapján a Részes Felek Konferenciája döntéshozó szervezetté alakul és meghatározza a tagországok hozzájárulásának mértékét.
1989. Vietnam csatlakozásával 50 országra bővül a Ramsari Egyezményt elfogadó országok köre.
1991. Az első regionális konferencia Karachiban (Pakisztán).
1993. Létrehozzák az Egyezmény Tudományos, Technikai, Tanácsadó Testületét.
1997. Az aláíró országok száma eléri a 100-at Bahama-szigetek és Grúzia csatlakozásával.
1999. San José-ban megrendezik a Szerződő Felek 7. Konferenciáját, mely alapvető fontosságú határozatokat hoz.
2001. Magyarország ramsari területeinek száma 21-re bővül.
2003. Világszerte ünneplik meg az egyezmény aláírásának napját, február 2-át. Magyarország további 2 új területet jelöl a Ramsari jegyzékre.
2006. Az IUCN által koordinált Countdown 2010 kampány keretében, amely a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítását tűzte ki célul, Magyarország 3 újabb területet jelöl a ramsari jegyzékre, és egy korábban kihirdetett terület bővítését terjeszti fel.
2007. Magyarország és Szlovákia az Ipoly menti ramsari területeit határon átnyúlóvá nyilvánítja, az egyezmény közös végrehajtásának elősegítése érdekében.
2008. A Montág-puszta és a Borsodi-mezőség kihirdetésével Magyarország ramsari területeinek száma 28-ra bővül, amivel egyidőben a Hortobágy ramsari terület kiterjedése is nő.

 

 

Az egyezmény meghatározásai

"Wetland"-nek, azaz vizes élőhelynek nevezzük azokat a területeket, ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény- és állatvilág számára a víz az elsődleges meghatározó tényező. Ahol a talajvíz szintje a felszín közelében van, vagy ahol a talaj időszakosan vagy állandóan vízréteggel borított, sokfelé megtalálhatók. Világméretű megállapodás lévén az egyezmény meglehetősen széles megfogalmazást alkalmaz a vizes területek meghatározására, mely a következő:

"mocsarak, ingoványos és tőzeges területek, vagy vízi élőhelyek, melyek lehetnek természetesek, mesterségesek, ideiglenesek, és állandóak, folyó- vagy állóvizek, édesvizűek avagy félsósak (brakkvíz) és sósak ide értve azon tengeri területeket, melyek mélysége nem haladja meg a hat métert apály idején."

Ugyanakkor a vizes területek:

"magukba foglalhatják a parti, tengerparti részeket közvetlenül a vizes élőhely területe mellett, valamint szigeteket és apály idején hat méternél mélyebb tengervíz testeket is, melyek a vizes élőhely területén belül vannak. "


Nemzetközi szinten általánosan öt nagy csoportot különítenek el osztályozásuknál:

- tengeri élőhelyek (partvidéki vizes területek tengerparti lagúnákkal, továbbá sziklás partok és korallszirtek);
- deltákhoz kapcsolódó élőhelyek (delták, árapály mocsarak, és mangrove mocsarak);
- tavi élőhelyek (tavakhoz kapcsolódó vizes területek);
- folyó menti élőhelyek (vízfolyások mentén);
- mocsári élőhelyek (mocsarak, lápok és náddal borított fertők).

További csoportot alkotnak az ember által létrehozott vizes élőhelyek, melyek közé a hal-, kagyló vagy garnélarák-nevelő tavak és tengerparti területek (akvakultúrák), mezőgazdasági tavak, öntözött mezőgazdasági területek, sólepárlók, víztározók, bányatavak, szennyvízülepítő tavak és csatornák tartoznak.

 

A leggyakrabban bejegyzett elsődleges vizes élőhelyek Európában, 2006. novemberi állapot szerint


  A ramsari területeket 40 különböző vizes élőhely típusba vagy azok kombinációjába sorolják. A fenti diagram az Európában leggyakrabban bejegyzett elsődleges vizes élőhely típusok számát veti össze a világ fennmaradó részén bejegyzett hasonló vizes élőhely típusok számával. Összehasonlításként, íme egy diagramm arról, hogy a hazai ramsari területeknél mely élőhelyek hányszor szerepelnek, mint az adott terület szempontjából elsődleges fontosságúak.
 



A fenti ábrákon szereplő vizes élőhelytípusok jelmagyarázata

Tengeri/tengerparti vizes élőhelyek

A - Állandó sekély tengeri vizek, melyek apálykor nem mélyebbek 6 méternél; ide tartoznak a tengeröblök és szorosok.
E - Homokos, kavicsos vagy köves partok; ide tartoznak a homokzátonyok és –szigetek, dűnerendszerek.
F - Torkolatok vizei; ide taroznak a torkolatok állandó vizei és a delták torkolati rendszere.
G - Árapály zónabeli iszap-, homok- és sós felszínek.
J - Parti brakk/sós lagúnák, melyeknek legalább egy keskeny kijárata van a tengerre.


Szárazföldi vizes élőhelyek

M - Állandó folyamok/folyók/patakok, beleértve a vízeséseket.
O - Állandó édesvizű tavak (8 ha fölött); beleértve a nagy holtágakat.
P - Szezonális/időszakos/édesvizű tavak (8 ha fölött); beleértve az ártéri tavakat.
R - Szezonális/időszakos sós/brakk/szikes tavak és felszínek
Sp - Állandó sós/brakk/szikes mocsarak/pocsolyák
Ss - Szezonális/időszakos sós/brakk/szikes mocsarak/pocsolyák
Tp - Állandó édesvizű mocsarak/pocsolyák; kistavak (8 ha alatt), mocsárrétek, mocsarak vízből kiemelkedő növényzettel, melyek a vegetációs periódus túlnyomó részében vízhez kötöttek.
Ts - Szezonális/időszakos édesvizű mocsarak/pocsolyák; beleértve a préritavakat, időszakosan elöntött réteket, sásréteket.
U - Nem erdősült tőzegesek; beleértve a bokros vagy nyílt tőzegterületeket, mocsarakat, lápokat.
W - Bebokrosodott vizes területek; bokrosodott mocsarak, bebokrosodott édesvizű mocsárrétek, bokros karr, égeres sűrűk.
Xf - Édesvizű, fás növényzettel benőtt vizes területek; beleértve az édesvizű mocsárerdőket, időszakosan elárasztott erdőket, fás növényzettel benőtt mocsarakat.


Ember által létrehozott vizes élőhelyek

1 - Akvakultúra (pl. hal, rák) tavak
4 - Időszakosan elárasztott mezőgazdasági területek.
6 - Víztározók; tározótavak, vízerőművek (általában nagyobbak, mint 8 ha).
9 - Csatornák, lecsapoló csatornák, árkok.


 

Az egyezmény részes feleinek kötelezettségei

  Az egyezmény legfontosabb célja a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható vagy bölcs hasznosításuk elősegítése és az erre vonatkozó megfelelő jogi, intézményi és együttműködési keretek biztosítása. A vizes területek erőforrásainak hasznosítását olyan módon célozza meg, melyek egyúttal azok ökológiai jellegét nem befolyásolják, tehát a rövid távú kizsákmányolás helyett a hosszabb távú, fenntartható hasznosítás a célja.

  Valamennyi csatlakozó államnak alapkötelezettségeket kell teljesítenie. Az első és legfontosabb követelmény a tagországok számára, hogy legalább egy vizes élőhelyet jelöljenek a Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére, más néven a Ramsari Jegyzékre. Jelenleg több mint 1.700 vizes élőhely szerepel a listán, melyek kiterjedése meghaladja a 161 millió hektárt. Mivel a vizes élőhelyek egyezmény általi megfogalmazása meglehetősen tág, ezért még az igen kis területű vagy speciális földrajzi adottságú országok is képesek ezt a kötelezettséget kielégíteni. Monaco-nak például egyetlen, tízhektáros vizes élőhelye van, de még az erősen beépített Luxemburg is büszkélkedhet egy 300 hektáros vizes élőhellyel.

 

Kritériumok a "nemzetközi jelentőség" meghatározására vizes élőhelyeken

A vizes élőhelyek "nemzetközi jelentőségének" kritériumai


A vizes élőhely nemzetközi jelentőségűnek minősül, ha

1. az adott életföldrajzi övezetben található természetes vagy természetközeli vizesélőhely-típusok jellemző, ritka vagy egyedi példáját foglalja magába;

2. sérülékeny, veszélyeztetett vagy kritikusan veszélyeztetett fajokat, vagy veszélyeztetett ökológiai közösségeket tart fenn;

3. az adott életföldrajzi övezet biológiai sokféleségének fenntartásában fontos állat- és/vagy növényfajok állományait tartja fenn;

4. állat- és/vagy növényfajokat azok életciklusának kritikus időszakában tart fenn vagy élőhelyet biztosít számukra kedvezőtlen feltételek esetén;

5. rendszeresen 20 000 vagy annál több vízimadarat tart el;

6. rendszeresen egy vízimadár faj vagy alfaj populációjának legalább 1%-át tartja el;

7. őshonos halak alfajainak, fajainak, rendszetani értelemben vett családjainak, életciklus-szakaszainak, fajok közötti interakcióknak és/vagy állományának jelentős részét tartja fenn, amelyek megfelelően reprezentálják a vizes élőhelyek hasznait és értékeit, és általuk a vizes élőhely hozzájárul a Föld biológiai sokféleségéhez;

8. halfajok számára fontos táplálékforrást, szaporodási-, halivadék nevelő területet és/vagy vándorlási útvonalat foglal magába;

9. ha valamely vizes élőhelytől függő, nem madár állatfaj vagy -alfaj állománya egyedeinek legalább 1%-át tartja fenn.


  Másik alapkötelezettsége az aláíró országoknak, hogy vizes élőhelyeik védelmét beillesztik földhasználati- és regionális tervezési folyamataikba. A tervezési folyamatokat úgy kell megvalósítani, hogy a bölcs vagy fenntartható használat valamennyi vizes élőhellyel kapcsolatban megvalósuljon, függetlenül attól, hogy azok kielégítik a nemzetközi jelentőség kritériumát vagy sem.

  További alapkötelezettség a vizes élőhelyeken alapuló természetvédelmi területek létrehozása és fenntartása a vízimadár fajok életfeltételeinek javítása érdekében. A vizes élőhelyekkel kapcsolatos továbbképzést, különös tekintettel a vizes területek kutatása, kezelése és őrzése terén szintén meg kell valósítani.

  Végül, minden ország köteles más aláíró országgal konzultálni az egyezmény végrehajtásáról, különös tekintettel határon túlnyúló vizes területek, vízrendszerek, vizes élőhelyek-, illetve fajvédelmi projektek területén. Különösen jelentős kezdeményezések azok, melyek több ország által megosztott vizes élőhely közös védelmére és hasznosítására irányul. A 2 millió hektár kiterjedésű Csád-tó esetén például négy afrikai ország (Nigéria, Csád, Niger és Kamerun) már előrehaladott egyeztetéseket folytat a közös védelem céljából. Európai viszonylatban megemlítendő a 2003-ban bejelentett Felső-Tisza kétoldalú (magyar-szlovák) ramsari terület és közös vízgyűjtő-gazdálkodási kezdeményezés, melyet társadalmi szervezetek kezdeményeztek még 1997-ben, és az Ipoly-völgy, amelyet 2007-ben nyilvánítottak határon átnyúló ramsari területté.

  Magyarország 1979-es csatlakozását követően jelentős számú vizes területet jelölt a Nemzetközi jelentőségű vizes területek jegyzékére. Ezt követően 1989-ben, majd 1997-ben, 2001-ben, 2003-ban és 2006-ban került sor ismét területek jelölésére, így jelenleg 28 hazai vizes élőhely található a Ramsari Jegyzéken, összesen 204 000 hektár kiterjedéssel. A magyarországi ramsari területek a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes terület típusát magukba foglalják: tavakat, mocsarakat, szikes tavakat, lápokat, holtágakat, folyószakaszokat, nedves réteket, valamint ember alkotta halastavakat, víztárolókat. A nemzetközi jelentőség korábbi feltételei alapján bizonyos területek egyszerre több kritériumot is kielégítve kerültek fel a listára. A legtöbb kritériumnak megfelelő területek közé tartozik a Rába-völgy (7 kritérium), a Felső-Tisza, a Hortobágy, a Kardoskúti Fehértó, a Rétszilasi-halastavak, a Balaton és a Kis-Balaton (6-6 kritérium). A többi hazai ramsari terület is legalább 3 kritériumot elégít ki.


1%-os állományküszöb

 Kiemelkedő jelentőségű a nemzetközi jelentőség feltételei közül az, amelyik valamely vízimadár faj vagy alfaj egy populációjának 1%-os értéket elérő állományokat veszi alapul. Hazai ramsari területeinken a következő fajok világ- vagy európai populációjának 1%-a (vagy sok esetben még több is) fordul elő:

nagy kócsag: Hortobágy;
vetési lúd: Balaton, Tatai-tavak;
nyári lúd: Rétszilasi-halastavak, Balaton, Velencei Madárrezervátum és Dinnyési Fertő, Kis-Balaton, Felső-Kiskunsági Szikes Puszták, Nyirkai-Hany;
nagy lilik: Hortobágy, Rétszilasi-halastavak, Balaton, Velencei Madárrezervátum és Dinnyési Fertő, Felső-Kiskunsági Szikes Puszták, Tatai-tavak, Biharugrai-halastavak, Nyirkai-Hany;
tőkés réce: Biharugrai-halastavak;
dankasirály: Hortobágy;
daru: Hortobágy, Kardoskúti Fehér-tó, Bodrogzug;
füstös cankó: Biharugrai-halastavak;
pajzsoscankó: Hortobágy;
nagy goda: Hortobágy, Kardoskúti Fehér-tó;
 

  A legtöbb faj populációjának 1%-a rendszeresen a Hortobágy ramsari területen fordul elő (6 faj), ezt követi a Biharugrai-halstavak és a Balaton ramsari terület (3-3 faj).

  A "rendszeresen előforduló 20.000 vízimadár" feltételt Magyarország ramsari területeinek fele elégíti ki, melyek a Hortobágy, Kardoskúti Fehértó, Kis-Balaton, Tatai-tavak, Fertő-tó, Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet, Nyirkai-Hany, Balaton, Bodrogzug, Rétszilasi-halastavak és Biharugrai Tájvédelmi Körzet ramsari terület. A jelentősebb vízimadár csoportosulásokat főként a vadlúd- és réce fajok, valamint a daru átvonuló állományai adják. A Balaton Ramsari területnél megjegyzendő, hogy a tó különlegesen jó feltételeket biztosít a vándorló récék és ludak számára, viszont a nyári hónapokban nem elégítené ki a nemzetközi jelentőség kritériumát, emiatt nemzetközi jelentőségű helyzete szezonális, október 1-től április 30-ig tart.

  A hazai feladatok minél jobb végrehajtása érdekében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium nemzeti bizottságot hozott létre 1995-ben. Ez a testület a vizes területek védelmében, hasznosításában érdekelt minisztériumok, hatóságok, kutatóintézetek, egyetemek, valamint természetvédő társadalmi szervezetek és a gazdálkodó szféra képviselőiből áll.

  Az alapkötelezettségből adódó további feladatok egyik legfontosabb része nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek természetvédelmi célú kezelése. Ezen a téren Magyarország jó helyzetben van, mert valamennyi területen a kezelési tervek kidolgozását megkezdték, és jelentős hányadukon már végrehajtás alatt vannak. Az egyezmény irányelvei alapján kidolgozott kezelési tervek jellemzője, hogy világos, logikus szerkezete sorra veszi az adott terület jellemzőit, értékeit, majd az általános célokon keresztül megadja, hogy rövidtávon mit kell elérni. Nagyon fontos részük az ökológiai jelleg állandó ellenőrzése (monitorizálási tevékenység), és a kezelési terv rendszeres időszakonként való felülvizsgálata.

  Magyarország csatlakozásának kezdetétől nemcsak belföldön játszott aktív szerepet az Egyezmény végrehajtásában, hanem nemzetközi téren is. 1991-ben a szerződő felek konferenciái között működő Állandó Bizottság elnökévé választották hazánk képviselőjét, és ezt a tisztet 1999-ig, két cikluson keresztült töltöttük be. Ebben az időszakban egyúttal a Tudományos Technikai Tanácsadó Testületben hazánk képviselte a kelet-európai régiót.

  Az egyezmény legfőbb kormányzó testülete a szerződő felek konferenciája, mely háromévente tartja üléseit, és határozatokat, ajánlásokat fogad el. A konferenciák közötti időszakban az Állandó Bizottság tölti be az irányítói szerepet, megadva a legfontosabb kereteket a nemzetközi titkárság számára. A tudományos testület felelős valamennyi olyan kérdésben állást foglalni, melyek tudományos vizsgálatot igényelnek. Különösen az ökológiai jelleg meghatározásában, valamint a vizes élőhelyek helyreállításának szakmai segítségében adtak fontos állásfoglalásokat.

  A Szerződő Felek 8. Konferenciája (Valencia, Spanyolország) elfogadta az egyezmény végrehajtásában a 2003-2008 közötti időszakra vonatkozó stratégiai tervet, mely meghatározza az elérendő célokat a tagállamok, partner szervezetek, és az egyezmény testületei (Szerződő Felek Konferenciája, Állandó Bizottság, titkárság, tudományos bizottság) számára. Magyarországon is e dokumentum elvárásai alapján történik a végrehajtás. Nagyon fontos célkitűzés, hogy a potenciális nemzetközi jelentőségű vizes területek jelölése a jegyzékre folyamatosan történjen. Hazánkban még szerencsére sok olyan vizes élőhely található, mely kielégíti a nemzetközi jelentőség kritériumait.

  A végrehajtásról éves programot kell összeállítani az aláíró országoknak. További kiemelt jelentőségű feladatok közé tartozik a Ramsari Egyezményhez tartozó országok számának növelése (elsősorban Afrikában), a jegyzéken szereplő vizes élőhelyek számának növelése, a bölcs, vagy fenntartható használat elérése és a Ramsari Egyezmény kommunikációs, ismeretterjesztési és oktatási programja. Ez utóbbi keretén belül nemzetközi és hazai terveket kell létrehozni, melyek a társadalom tudatosságának elmélyítését célozzák a vizes területek értékei, funkciói és hasznosítása tekintetében. Minden év február 2-án, a vizes élőhelyek világnapján ünnepeljük az egyezmény létrejöttét rendezvényekkel, programokkal.

   
 
2011. 08. 19. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design