| |
BEVEZETÉS
A TERMÉSZETES ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYVILÁGRA VESZÉLYT JELENTŐ INVÁZIÓS FAJOK JEGYZÉKEI
Szárazföldi inváziós növények ⇒
Inváziós vízinövények ⇒
Inváziós állatfajok ⇒
HAZÁNKBAN MÉG NEM MEGTELEPEDETT, A TERMÉSZETES ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYVILÁGRA POTENCIÁLISAN VESZÉLYT JELENTŐ FAJOK
KIADVÁNYOK
Bevezetés
Az özönfajok térhódítását a természetes és természet közeli élőhelyeket veszélyeztető legjelentősebb tényezők közt tartják számon. Számos növény- és állatfaj őshazájától távol, szándékos telepítés vagy véletlen behurcolás következtében, gyors elszaporodás révén a honos növény és állatközösségek sokféleségét (biodiverzitást) csökkenti, az élőhelyek elszegényedését okozza. Az özönnövény fajok erőteljesen átformálják környezetüket, gátolják más fajok csírázását és egyedfejlődését (árnyékolás, tápanyagelvonás, kioldódó anyagok). Az őshonos növényfajok kiszorításával egyúttal természetesen az eredetileg ott élő állatvilág táplálékbázisát is csökkentik, vagy akár meg is szüntethetik. Az özönnövényektől eltérően az inváziós állatfajok által a természetes, illetve természet közeli élőhelyeken okozott problémák meghatározása, felderítése sokszor nehéz, összetett feladat, mivel az állatok esetében a hatások lényegesen összetettebbek. Például egyes fajok más fajok egyedeinek elfogyasztásával, míg mások az azokkal való versengéssel vagy éppen a fajok közti kereszteződéssel okoznak károkat.
Általános megközelítésben özönfajon olyan fajokat értünk, melyek természetes előfordulási területükön kívülre történő véletlen behurcolásukat, vagy szándékos betelepítésüket követően képesek ott megtelepedni és tért hódítani, veszélyeztetve ezáltal az őshonos életközösségek ökológiai egyensúlyát.
E fajoknak a természetes elterjedési területeiken kívül eső területekre történő bejutásukat, sokszorozódásukat és későbbi esetleges sikeres beilleszkedésüket jelentősen megkönnyíti az egyre nyitottabb határokon keresztül zajló nemzetközi kereskedelem, fuvarozás, utazás és az egyre fokozódó turizmus.
Szinte valamennyi kontinensen küzdenek különböző betelepített és behurcolt fajokkal, melyek közül jónéhány – szélesebb tűrőképességének köszönhetően – a Föld több pontján is problémát okoz. Legveszélyeztetettebbek a szigetek, és az egyéb környezeti viszonyok miatt elszigetelt ökoszisztémák, melyek e fajokkal szembeni ellenálló képessége rendkívül csekély.
A biológiai invázió megelőzése, valamint az özönfajok elleni védekezés az egész világon, így Európában is kiemelt fontosságú természetmegőrzési, gazdálkodási feladat.
Az 1979-ben elfogadott, az európai, vadon élő élővilág és a természetes élőhelyek védelméről szóló, ún. berni egyezmény volt az első olyan nemzetközi megállapodás, amelyben megjelennek a nem (ős)honos fajok betelepülésének, telepítésének szigorú ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések.
A helyzet súlyosságát jól igazolják a Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisa (MÉTA) program felmérései, amely szerint azon területeket, ahol természetes vegetációnak kellene lennie, már 13,1%-os arányban borítják az özönnövény fajok.
A TERMÉSZETES ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYVILÁGRA VESZÉLYT JELENTŐ INVÁZIÓS FAJOK JEGYZÉKEI
A jegyzékek kiindulási alapjául a növényi invázió témakörében még 1998-ban, Jósvafőn szervezett szakmai fórumon („Agresszív adventív növényfajok és a természetvédelem”) számos botanikus kutató és természetvédelmi szakember által összeállított, természetvédelmi szempontból a legveszélyesebbnek tartott növényfajok, valamint a Biológiai Inváziók Magyarországon, Özönnövények kötetek listái szolgáltak.
A természetvédelmi szempontból veszélyt jelentő szárazföldi és vízi özönnövények jegyzékén, amely 33 szárazföldi és 8 vízi növényfajt tartalmaz, azok a növényfajok találhatók meg, melyek hazánkban nem őshonosak és jelenlétük a természetes, illetve természetközeli élőhelyeken az őshonos növény- és állatvilág számára veszélyt jelent.
A főként mezőgazdasági vagy települési környezethez kötődő, természetvédelmi szempontból kisebb veszélyt jelentő növényfajok, mint például a parlagfű, a parlagi rézgyom, a selyemmályva, valamint a terjedésükkel problémákat okozó, de hazánkban őshonos fajok pl. a nád, a siska nádtippan, a földi szeder fajcsoport nem szerepelnek a jegyzékekben.
A legveszélyesebb, különösen nagy természetvédelmi kárt okozó szárazföldi özönnövény fajok a listában vastagon szedettek.
Szárazföldi inváziós növények
| Tudományos név |
Magyar név |
|
Acer negundo
|
zöld juhar |
| Ailanthus altissima |
bálványfa |
| Amorpha fruticosa |
gyalogakác |
| Asclepias syriaca |
közönséges selyemkóró |
| Aster lanceolatus (beleértve A. tradescantii), A. novi-belgii, A. ×salignus |
észak-amerikai őszirózsák |
| Celtis occidentalis |
nyugati ostorfa |
| Cenchrus incertus |
átoktüske |
| Echinocystis lobata |
süntök |
| Elaeagnus angustifolia |
keskenylevelű ezüstfa |
| Fallopia japonica, F.×bohemica, F. sachalinensis |
japán, cseh és szahalini óriáskeserűfű |
| Fraxinus pennsylvanica |
amerikai kőris |
|
Helianthus tuberosus s. l. (H. decapetalus auct.)
|
vadcsicsóka |
|
Heracleum mantegazzianum
|
kaukázusi medvetalp |
|
Heracleum sosnowskyi
|
Sosnowsky-medvetalp |
| Hordeum jubatum |
díszárpa |
| Humulus scandens |
japán komló |
| Impatiens glandulifera |
bíbor nebáncsvirág |
| Impatiens parviflora |
kisvirágú nebáncsvirág |
| Juncus tenuis |
vékony szittyó |
| Padus serotina |
kései meggy |
| Parthenocissus inserta |
közönséges vadszőlő |
| Parthenocissus quinquefolia |
tapadó vadszőlő |
| Phytolacca americana |
amerikai alkörmös |
| Phytolacca esculenta |
kínai alkörmös |
| Robinia pseudoacacia |
fehér akác |
| Rudbeckia laciniata |
magas kúpvirág |
| Solidago gigantea |
magas aranyvessző |
| Solidago canadensis |
kanadai aranyvessző |
| Vitis vulpina |
parti szőlő |
Inváziós vízinövények
| Tudományos név |
Magyar név |
| Azolla caroliniana (A. filiculoides), A. mexicana |
moszatpáfrány-fajok |
| Cabomba caroliniana |
tündérhínár |
Elodea canadensis
|
kanadai átokhínár |
| Elodea nuttallii |
aprólevelű átokhínár |
| Hydrocotyle ranunculoides |
nagy gázló |
| Lemna minuta |
törpe békalencse |
| Pistia stratiotes |
kagylótutaj |
Az inváziós állatfajok aktuális jegyzékét előzetes, hosszas adatgyűjtést követően, az Inváziós Szakértői Tanács és a Minisztérium munkatársai állították össze. A fajok hazai megjelenése és a jövőbeni lehetséges telepedése szempontjából inváziós állatfajnak kizárólag akkor tekintettünk egy fajt, ha találtunk arra nézve bizonyítékot, hogy a múltban a faj egy földrajzi akadályt szándékos (betelepítés) vagy véletlen (behurcolás) emberi segítséggel lépett át. Így a listáról lemaradtak mindazok a manapság terjeszkedő fajok, ahol nem volt eldönthető, hogy terjeszkedésük természetes vagy emberi hatásra történik. Ilyen fajok például az aranysakál vagy az ún. pontokaszpikus gébfajok. A vélhetően legalább részben emberi tevékenység okozta klímaváltozás is elterjedési területük megváltoztatására késztet(het) fajokat, az aktuális jegyzék azonban ezeket nem tartalmazza.
A jegyzék fő célja az, hogy meghatározza azokat a fajokat, melyek kapcsán a természetes állat- és növényvilág védelme érdekében aktív beavatkozás szükséges. Így fontos volt értékelnünk azt, hogy a betelepített, behurcolt fajok közül melyek azok, melyek veszélyt jelentenek a Kárpát-medence eredeti élővilágára. Ennek eldöntése a bekerülés körülményeinek feltérképezésénél is problémásabb volt, hiszen a növényekkel ellentétben a betelepített vagy behurcolt állatfajok által a természetes állat- és növényvilágban okozott károk, változások sokkal nehezebben érhetőek tetten. Sok faj hatásáról még nincsenek hazai kutatási eredmények, ezért főleg külföldi szakirodalom elemzésével értékeltük a helyzetet. Mivel a jegyzék elsősorban a természetes élővilágban károkat okozó fajokra koncentrál, nem kerültek fel a listára olyan gazdasági és humán-egészségügyi gondot jelentő fajok, mint a házi egér, a vándorpatkány vagy számos behurcolt hangyafaj. E fajok ugyan alkalmilag a természetes élővilágban is kárt tesznek, ennek mértéke azonban eltörpül egyéb kártevéseik mellett.
| Tudományos név |
Magyar név |
| GERINCESEK |
|
Emlősök
|
|
Ondatra zibethicus
|
pézsmapocok |
|
Nyctereutes procyonoides
|
nyestkutya |
|
Dama dama
|
dámszarvas |
|
Ovis musimon
|
muflon |
| Halak |
| Acipenser baeri |
lénai tok |
| Clarias gareipinus |
afrikai harcsa |
| Ctenopharyngodon idella |
amur |
| Perccottus glehni |
amurgéb |
| Carassius auratus |
ezüstkárász |
| Hypophthalmichtys molitrix X H. nobilis |
busa |
| Ameiurus melas |
fekete törpeharcsa |
| Pseudorasbora parva |
kínai razbóra |
| Lepomis gibbosus |
naphal |
| Micropterus salmoides |
pisztrángsügér |
| Oncorhynchus mykiss |
szivárványos pisztráng |
| Ameiurus nebulosus |
törpeharcsa |
| Gasterosteus aculeatus |
tüskés pikó |
| GERINCTELENEK |
| Bogarak |
| Harmonia axyridis |
harlekinkatica |
| Rákok |
| Orconectes limosus |
cifrarák |
| Pacifastacus leniusculus |
jelzőrák |
| Eriocheir sinensis |
kínai gyapjasollós rák |
| Puhatestűek |
| Arion ater |
fekete csupaszcsiga |
| Helix lucorum |
|
| Helix aspersa |
mediterrán csiga |
| Potamopyrgus antipodarum |
|
| Arion lusitanicus |
spanyol csupaszcsiga |
| Gyraulus parvus |
|
| Physella acuta |
|
| Synanodonta woodiana |
amuri kagyló |
| Corbicula fluminea |
|
| Corbicula fluminalis |
|
| Dreissena polymorpha |
vándorkagyló |
| Dresseina bugensis |
kvagga-kagyló |
A piros színnel jelzett gerinces fajok különösen veszélyes inváziós fajok.
HAZÁNKBAN MÉG NEM MEGTELEPEDETT, A TERMÉSZETES ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYVILÁGRA POTENCIÁLISAN VESZÉLYT JELENTŐ FAJOK
Inváziós gerincesek
| Tudományos név |
Magyar név |
| Emlősök |
| Sciurus carolinensis |
szürke mókus |
| Tamisciurus hudsonicus |
kanadai vörösmókus |
| Castor canadensis |
kanadai hód |
| Myocastor coypus |
nutria |
| Procyon lotor |
mosómedve |
| Mephitis mephitis |
szkunk |
| Mustela vison |
amerikai nyérc |
| Cervus nippon |
szikaszarvas |
| Madarak |
| Cygnus atratus |
fekete hattyú |
| Branta canadensis |
kanadai lúd |
| Alopochen aegyptiacus |
nílusi lúd |
| Oxyura jamaicensis |
halcsontfarkú réce |
| Hüllők |
| Chrysemys picta |
díszes ékszerteknős |
| Trachemys scripta elegans |
vörösfülű ékszerteknős |
| Kétéltűek |
| Bombina orientalis |
keleti unka |
| Rana catesbeiana |
amerikai ökörbéka |
| Halak |
| Mylopharyngodon piceus |
fekete amur |
| Salvelinus fontinalis |
pataki szajbling |
| Channa spp., Parachanna spp. |
kígyófejű halak |
A piros színnel jelzett fajok különösen veszélyes inváziós fajok.
KIADVÁNYOK
|
A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
