Leírása:
Termete: 15-60 cm. Életforma: Hemikryptophyta.
Közepes termetű páfrány, gyakran kitelelő, egyszeresen szárnyalt levelekkel. A levélnyél hossza megközelíti a levéllemez felét. A levélnyél és a levélgerinc vékony, halványzöld vagy sárgás, mélyen barázdált, csak a tövén pelyvaszőrös. A levél hosszúkás-lándzsás, világoszöld, általában áttelelő. A levélszárnyak kerülete a tövüknél lekerekített, kifelé hegybe futó; ritkásan állnak, lefelé csak enyhén kisebbednek, a legalsó gyakran csaknem egyenlő oldalú (lekerekített) háromszöget formáz és kissé lefelé áll. A csúcsi levélszárny párok – gyakran a lemez felső egyharmadán – összenőttek, szélük csipkés-fűrészes. A meddő és spórás levelek eltérő felépítésűek. A steril levelek hamar az aljzatra terülnek, míg a spórások felállók maradnak. A fátyolkák vese alakúak.
Spóraérése:
július – szeptember
Élőhelye:
Mészkerülő, tőzegjelző faj. Éger- és fűzlápokban, tőzegmohás nádasban fordul elő.
Elterjedése:
Cserehát, Putnoki-dombvidék, Keszthelyi-hegység, Tapolcai-medence, Belső-Somogy, Őrség, Nyírség, Bereg-Szatmári-sík, Vend-vidék, Kemeneshát.
Megjegyzés:
Karcsú, kevéssé osztott levelű pajzsikafaj. Esetleg az erdei pajzsikával (Dryopteris filix-mas) téveszthető össze, de az alsó levélszárnyai szélesebbek, rövidebbek, lekerekítettebbek (széles tojásdad-háromszögűek). A legnagyobb hazai állomány Uzsáról kiveszett, de az utóbbi években több helyről is előkerült.
Forrás:
Seregélyes Tibor, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp.
Pintér István, in Király Gergő (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
