magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» tompa folyamkagyló
tompa folyamkagyló
 
Adatok:
 Magyar név: tompa folyamkagyló
 Latin név: Unio crassus
 Tágabb kategória, magyar: Puhatestűek (törzs)
 Tágabb kategória, latin: Mollusca (phylum)
 Szűkebb kategória, magyar: Kagylók (osztály)
 Szűkebb kategória, latin: Bivalvia (classis)
 Fokozottan védett: nem
 Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
 Védetté nyilvánítás éve: 2001
 Rendelet melléklete: 2. melléklet
 Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II.,Élőhelyvédelmi Irányelv IV.




A védett fajhoz még nincs feltöltve kép

Tompa folyamkagyló (Unio crassus)
 
 
Méret: 30-37×20-25×50-60 mm.
 
Héj: Háza elliptikus, hossza kisebb, mint a magassága kétszerese. A sima felszínű búb ritkán emelkedik ki. Alapszíne olajzöld, sárgás- vagy sötétbarna, gyöngyházrétege kékes, sárgás színű, ritkábban rózsaszínes árnyalatú.
 
Élőhely: Tiszta vizű, gyors folyású folyók középső szakaszán, az iszapos vagy homokos aljzatot kedveli.
 
Előfordulás: Egész Európában elterjedt, de száma mindenhol csökken. A Kárpát-medence minden közepes és nagyobb folyójából előkerült. De előfordul patakokban is (pl. a Bakony, a Keszthelyi-hegység, a Börzsöny vagy a Bükk patakjaiból). Az állóvizeket azonban kerüli.
 
Biológia: Élettartama akár 20 év is lehet. Tápláléka vízben úszó szerves törmelék. A lárvák halak kopoltyújin élősködnek. Gazda halfajaik között több védett és Natura 2000 jelölő faj van: botos kölönte (Cottus gobio), fürge cselle (Phoxinus phoxinus); illetve sporthorgász szempontból fontosabb fajok is megtalálhatók: domolykó (Leuciscus cephalus), vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus). A fiatal kagylók nagyon érzékenyek a vízszennyezésre és a vízben oldott oxigén csökkenésére, míg a felnőttek szaporodó képessége csökken a víz nitrát tartalmának növekedésével.
 
Érdekesség: Az ’50-es évek végéig Európa egyik legelterjedtebb édesvízi kagylója volt. Állati takarmánynak (elsősorban csirkék és disznók számára) nagy számban gyűjtötték. Főbb veszélyeztető tényezői a vízszennyezés és folyószabályozás mellett a lárvák gazdáiként szolgáló halfajok eltűnése.
 
Ref.:
Soós L. (1943): A Kárpát-medence Mollusca-faunája. Akadémiai Kiadó
Domokos T és Pelbárt j. (2007): Magyarország védett puhatestűi. Grafon Kiadó
http://www.animalbase.uni-goettingen.de/zooweb/servlet/AnimalBase/home/species?id=1561
 
 
 
 
   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design