Szinoníma: -
Termet: 40–100 (–150) cm Életforma: Geophyta
Leírása:
Méteresre is megnövő egyszerű, kopasz vagy pelyhes szárú, hagymás növény. Levelei hosszúkás visszás-tojásdadok, lándzsásak vagy elliptikusak; az alsók látszólag örvösen állók, a felsők szórtak, kisebbek. Virágzata laza fürt; bókoló virágai szennyes lilás-bíboros színűek, sötéten foltozottak, pöttyözöttek. Kinyílt állapotban a lepel turbánszerűen hátrahajló. Lepelcimpái kb. 3,5 cm hosszúak. Termése tok.
Virágzása:
június – július / VIII (– IX.)
Élőhelye:
Inkább mészkedvelő; bükkösök, gyertyános-, cseres- és száraz tölgyesek, szurdokerdők, sziklaerdők és cserjések, karszterdők, karsztbokorerdők, mészkerülő erdők, ligeterdők, erdőszélek, magaskórósok virága.
Előfordulása:
Eusziériai-flóraelem.
Zemplén, Cserehát, Aggteleki-karszt, Ózdi-dombvidék, Bükk, Mátra, Medves, Karancs, Cserhát, Börzsöny, Naszály, Gödöllői-dombvidék, Visegrádi-hegység, Pilis, Budai-hegység, Tétényi-sík, Gerecse, Vértes, Bakony, Bakonyalja, Pannonhalmi-dombvidék, Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység, Mecsek, Villányi-hegység, Soproni-hegység, Balfi-dombvidék, Kőszegi-hegység, Vasi-dombvidék, Vend-vidék, Őrség, Hetés, Zalai-dombvidék, Belső-Somogy, Zselic, Geresdi-dombvidék, Szekszárdi-dombvidék, Völgység, Tolnai-hegyhát, Mezőföld, Hajdúság, Nyírség, Bereg-Szatmári-sík.
Megjegyzés:
Nagyon jellegzetes, már leveles állapotában is felismerhető vadvirágunk. Az Aggteleki-karszton az alul is szórt levélállású, kevesebb (2–4) virágú subsp. alpinum is él.
Veszélyeztetettsége: V: 4; H: 1;
Forrás:
Farkas Sándor, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., Király Gergely-Mesterházy Attila in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
