magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-VEKOP-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» elbai nőszőfű
elbai nőszőfű
 
Adatok:
 Magyar név: elbai nőszőfű
 Latin név: Epipactis albensis
 Tágabb kategória, magyar: Zárvatermők (törzs)
 Tágabb kategória, latin: Angiospermatophyta (phylum)
 Szűkebb kategória, magyar: Kosborfélék (család)
 Szűkebb kategória, latin: Orchidaceae (familia)
 Fokozottan védett: nem
 Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
 Védetté nyilvánítás éve: 1996
 Rendelet melléklete: 1. melléklet


Szinoníma: -
 
 
Termet: 9–30 (–38) cm Életforma: Geophyta
Leírása:
9–30 (–38) cm-es, csak magános, a felső részükön sűrűn szőrös virágzó hajtásokat fejlesztő faj. (1–) 3 (–4) világoszöld lomblevele van, melyek (2,3–) 3,6 (–5) cm hosszúak, (1–) 1,8 (–2,8) cm szélesek. A legszélesebb levél elliptikus, tompa vagy rövid csúcsú, a felsőbb levelek keskenyebbek, szálas-hosszúkásak, murvalevélszerűek. A legalsó levél gyakran kifejezetten magasan ered. A virágzat ± egyoldalú, laza, (1–) 5–10 (–17) virágú. A virágok kicsik, legfeljebb kissé bókolnak, a toktermések kialakulásáig ± vízszintesen állnak. A murvák lándzsásak, viszonylag kicsik, az alsók hosszabbak, mint a virágok, a felsők olyan hosszúak vagy rövidebbek, mint a magház; elállók. Külső lepellevelei sárgászöldek, 6–10 mm hosszúak, 2,5–4,5 mm szélesek. Belső lepellevelei tojásdadok, 6–7,5 mm hosszúak, 4–4,5 mm szélesek, fehéreszöldek. A mézajak 6–8 mm hosszú. A hypochil belül barnásbíbor színű, az epichil rövid, szív alakú vagy háromszögletű, sárgászöld. A rostellum hiányzik; obligát autogám faj.
 
Virágzása:
augusztus – szeptember (– október) / X – XI.
 
Élőhelye:
Inkább mészkerülő. Árnyas, üde, nagy légnedvességű, nyirkos talajú lomberdőkben, ligeterdőkben, telepített nyárasokban fordul elő. Ligeterdők. Patakok, folyók mellett ligeterdőkben.
 
Előfordulása:
Észai-középhegység, Zempléni-hegység, Cserhát, Börzsöny, Dunántúli-középhegység, Balaton-felvidék, Nyugat-Dunántúl, Kőszegi-hegység, Nagyalföld, Tiszántúl.
 
Megjegyzés:
Előkerülése másutt is várható. Rostellum nélküli, önmegporzó nőszőfűfaj. A Müller-nőszőfűnek (Epipactis muelleri) szintén hiányzik a rostelluma, de száraz termőhelyeken él.
 
Veszélyeztetettség:
 
 
Forrás:
Molnár V. Attila, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., - Virók Viktor in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
 
 
Képek:

 
   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design