Szinoníma:
Termet: 15–60 (–70) cm. Életforma: Geophyta
Leírása:
15–60 (–70) cm-re megnövő növény. A szár felső része, a magház és a külső lepellevelek gyéren mirigyszőrösek. 2–7 levele 5–14 cm hosszú és 1–3 cm széles; az alsók rövidek, széles-lándzsásak, a középsők hosszúkás-lándzsásak, a felsők szálasak. A murvalevelek a magháznál hosszabbak, és alulról fölfelé rövidülnek. A virágzat laza fürt. A virágok szétnyílók. A lepellevelek pirosak vagy liláspirosak, csúcsba keskenyedők; a külsők 17–25 mm hosszúak, 6–8 mm szélesek, kívül szőrösek. A mézajak 17–23 mm hosszú, sarkantyú nélküli, fehér, a vége csúcsba keskenyedő, liláspiros. A felszínén fehér és sárgás párhuzamos redők figyelhetők meg.
Virágzása:
május – július / VII –VIII (– IX.)
Élőhelye:
Inkább mészkedvelő; bükkösök, gyertyános-, cseres- és homoki tölgyesek, erdeifenyvesek, kiszáradó láperdők, karsztbokor-erdők, homoki nyáras-borókások, tölgycserjések növénye. Tölgyesek, homoki nyárasok. Nyirkos és sziklás erdőkben, tölgyesekben, homoki nyárasokban.
Megjegyzés:
Jellegzetes faj, a hazai madársisakfajok közül a legnagyobb (és a legjobban kinyíló) virágú. Rokonai fehér virágúak.
Forrás:
Sulyok József, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., - Virók Viktor in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
