magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» északi pocok
északi pocok
 
Adatok:
 Magyar név: északi pocok
 Latin név: Microtus oeconomus
 Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)
 Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)
 Szűkebb kategória, magyar: Rágcsálók (rend)
 Szűkebb kategória, latin: Rodentia (ordo)
 Fokozottan védett: igen
 Természetvédelmi érték: 500 000 Ft
 Védetté nyilvánítás éve: 1974
 Fokozottan védetté nyilvánítás éve: 2001
 Rendelet melléklete: 2. melléklet
 Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv *II.,Élőhelyvédelmi Irányelv IV.
 Egyezmények: Bern III.




A védett fajhoz még nincs feltöltve kép

 
 
Testhossz: 10-13 cm, farokhossz: 2,7-3,5 cm, testtömeg: 20-45 g
 
Hazai elterjedés
Hazánk területén – a szórvány és bizonytalan adatoktól eltekintve – jelenleg három nagyobb dunántúli térségben ismert előfordulása, a Szigetközben, a Tóköz-Fertő-Hanság, valamint a Kis-Balaton területén. A Dunántúl más pontjain bagolyköpetben megtalált csontjai alapján lett jelenléte bizonyítva.
 
Élőhely
Észak-Európában, Ázsiában, és Észak-Amerikában tömegesen fellelhető, mivel ott nagyobb területeket borítanak nedves tőzegmoha lápok, melyek megfelelő életteret biztosítanak számára, de délebbre réteken, erdős területeken is előfordul. Hazánkban populációi csak speciális élőhelyeken fordulnak elő, amelyek korábbi édesvízi mocsarak feltöltődésével keletkeztek. Ezen jó vízellátottságú, magassásos társulások leggyakoribb állományalkotó és jellemző növényfajai a sásfajok, gyékények, nád, menta és az alacsony füzek. Állománysűrűsége a magassásos társulások nedves szegélyzónájában magasabb, és mozgásával folyamatosan követi a vízszint ingadozását, mivel ehhez a szűk litorális régióhoz kötődik.
 
Életmód
A hazai állományok életmódjáról viszonylag keveset tudunk. A Kárpát-medencei populációk aktivitása hőmérséklet-függő. Az északi pocok a nyári meleg hónapokban elsősorban a hajnali, kora reggeli ill. az alkonyati, késő esti órákban jár táplálék után. A többi évszakban a nap minden szakában mozog. A hím és nőstény példányok mozgáskörzete a szaporodás függvényében változó. A hímek egyetlen éjszaka alatt akár egy kilométeres távolságot is bejárhatnak. A nőstények a szoptatás ideje alatt nem távolodnak el a fészek környezetétől. A fészket elsősorban zsombékoló sásosokban találjuk, annak elhelyezkedése függ a területet borító víz magasságától, de a földfelszínhez közel található. A fészkeknek általában két-három bejárata van, amelyek a sűrű vegetációba nyílnak. A fészek alakja gömbölyded, fűszálakkal, sás- és gyékénylevelekkel bélelt. A vizes környezethez kiválóan alkalmazkodott, a zsombékok között könnyedén közlekedik. A nyílt területekre, kaszálókra ritkán merészkedik ki.
 
Természetvédelmi megítélés
A kárpát-medencei állományt egy különálló alfaj (M. oeconomus méhelyi) alkotja, ezért természetvédelmi szempontból egyik legértékesebb emlősünk. Ez az állomány egyben a faj legdélebbi populációja is. Hazánkban jégkorszaki reliktumfajnak tekintjük. Az optimális magassásos élőhelyek beszűkülése és fragmentáltsága, amely összefügg azok vízellátottságával, alapvető probléma az északi pocok populációk fennmaradása szempontjából. A kiszáradáshoz hasonlóan, drasztikus átalakulást okoz az élőhelyben a tartósan magas vízborítás, mely a sásos folt kiritkulását, átalakulását okozhatja. Az élőhelyek nem megfelelő természetvédelmi kezelése és a káros emberi beavatkozások közé sorolható a nádasok, nádszegélyek teljes levágása. A gyakori vágás miatt az átmeneti sásos pufferzóna eltűnik. Az így maradt nyílt területek nem biztosítanak védelmet a populáció egyedeinek és a predációs veszély növekszik. Fontos és megoldandó probléma az érintett élőhelyeken a nádállomány betakarításának megtervezése. A tarra vágott élőhelyeken a ragadozók nyomása fokozódik, és ha ez ráadásul nem átgondolt vízszabályozással jár együtt, az állatok nagy arányban pusztulhatnak. A faj védelme érdekében a sásos foltok környezetében egy 30-40 méter széles pufferzónát kell kijelölni, ahol a nádat nem aratják le. Élőhelyeit a vegetációs időszakban csak egy alkalommal szabad kaszálni, és legeltetéses területkezelés sem megengedhető élőhelyeinek teljes területén.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 
 
 
 
   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design