magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» dobozi pikkelyescsiga
dobozi pikkelyescsiga
 
Adatok:
 Magyar név: dobozi pikkelyescsiga
 Latin név: Kovacsia kovacsi (Hygromia kovacsi)
 Tágabb kategória, magyar: Puhatestűek (törzs)
 Tágabb kategória, latin: Mollusca (phylum)
 Szűkebb kategória, magyar: Csigák (osztály)
 Szűkebb kategória, latin: Gastropoda (classis)
 Fokozottan védett: igen
 Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
 Védetté nyilvánítás éve: 1993
 Fokozottan védetté nyilvánítás éve: 2001
 Rendelet melléklete: 2. melléklet
 Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II.,Élőhelyvédelmi Irányelv IV.
 Latin szinonimák: Kovacsia kovacsi




A védett fajhoz még nincs feltöltve kép

Méret: 3,5 - 4×5-5,5 mm.
 
 
Héj: Háza gömbded, szarubarna színű, vékony falú. A héj felszíne finom, szabad szemmel alig látható pikkelyekkel sűrűn borított.
 
Élőhely: Erdős és erdős sztyepp élőhelyeken fordul elő. Az őshonos tölgy-kőris-szil erdőkkel szemben előnyben részesíti az ültetett akácosokat és nemesnyarasokat. Ennek oka lehet, hogy napjainkra teljesen megváltozott az eredeti tölgy-köris-szilesek vízellátottsága, így már nem képesek biztosítani e fajnak az ökológiai igényeit.
 
Előfordulás: Békés megye több pontján előfordul. Legnagyobb állományai a Fekete- és Fehér-Körös menti erdőkben, a Szabadkígyósi Nagyerdőben, a Sarkad-Remetei-erdőben és a Tarhos közelében fekvő erdőkben élnek. Romániai előfordulásáról nincsenek adatok, de valószínűleg ott is él.
 
Biológia: Mindenevő, de főként növényi eredetű táplálékot fogyaszt.
 
Érdekesség: A dobozi pikkelyes csiga hazánk egyik maradvány (reliktum) faja, mely egy hűvösebb és csapadékosabb éghajlatú földtörténeti korból maradt ránk. A fajt veszélyeztető tényezők között említhetjük az élőhelyéül szolgáló erdők kiszáradását, bizonyos erdő- és vadgazdálkodási műveleteket (átgondolatlan gyérítés, tarvágás, tájelemek homogenizálása (monotonitás), lomb- és gally-égetés, talajgyűjtés, vadállomány túltartása stb.). A faj jó alkalmazkodó képességének köszönhetően maradt fenn mostanáig, és a Natura 2000 program „természetközeli” erdőgazdálkodást szorgalmazó irányelvei segíthetik a faj túlélését. A faj globális védelme szempontjából Magyarország szerepe és felelőssége elsődleges.
 
Ref.:
Domokos T. (2004): KvVM, Természetvédelmi Hivatal: Fajmegőrzési tervek: Dobozi pikkelyescsiga. http://www.termeszetvedelem.hu/_user/downloads/fajmegorzesi%20tervek/Dobozi%20pikkelyescsiga%20.pdf
Domokos T és Pelbárt j. (2007): Magyarország védett puhatestűi. Grafon Kiadó
 
 
 
   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design