magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-VEKOP-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» nyuszt
nyuszt
 
Adatok:
 Magyar név: nyuszt
 Latin név: Martes martes
 Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)
 Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)
 Szűkebb kategória, magyar: Ragadozók (rend)
 Szűkebb kategória, latin: Carnivora (ordo)
 Fokozottan védett: nem
 Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
 Védetté nyilvánítás éve: 1974
 Rendelet melléklete: 2. melléklet
 Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv V.
 Egyezmények: Bern III.


 
 
Testhossz: 45-50 cm, farokhossz: 23-26 cm, testtömeg: 1, 5-1,8 kg
 
 
Hazai elterjedés
Az európai trendekkel ellentétben Magyarországon már a nyolcvanas évek végén állományának terjeszkedéséről, új élőhelyeken való megjelenéséről számoltak be, és a század utolsó évtizedében végzett felmérések is erre utalnak. A kilencvenes évek elején jellemző előfordulási területe a Dunántúl és az Északi-középhegység erdőségei voltak, de megfigyelték már a Tisza ártéri erdeiben is. Legelterjedtebbnek Vas, Zala és Veszprém megye területén, míg legritkábbnak Csongrád, Hajdú, Bács-Kiskun és Békés megyében bizonyult. A faj areája növekedett és új területeket hódított meg a síkvidékek ártéri galériaerdeiben és a nagyobb kiterjedésű alföldi telepített erdőkben, de nem ritka, hogy mezővédő erdősávokban találja meg életfeltételeit. A faj terjeszkedése elsősorban Bács-Kiskun, Csongrád és Hajdú-Bihar megye területén szembetűnő.
 
Élőhely
A nyuszt főként a dombvidéki és középhegységi erdőkben fordul elő gyakrabban, míg az alföldi, mezőgazdasági területeken ritkább a jelenléte. Élőhelyeit elsősorban erdők jelentik, melyek egyaránt lehetnek lombhullató, fenyves és elegyes erdők. Az erdőállomány kora, az odúképződés révén, meghatározó a nyuszt előfordulása szempontjából. Megél bokorerdővel borított területeken is. A szaporodó egyedek kerülik a fátlan vegetációt, kedvelik a dús aljnövényzetű erdőket, ahol a rágcsálósűrűség is nagyobb. Nemcsak zárt erdőségekben, hanem a nagyobb kiterjedésű (100 ha körüli) erdőfoltokban is előfordulhat. Ennek köszönhető, hogy akár alföldi és mezőgazdasági területeken is találkozhatunk vele. Olyan élőhelyeken telepszik meg, ahol kismértékű az erdőgazdálkodás, a zavarás. Téli időszakban, esetenként megfigyeltek lakott terület szélére bejáró egyedeket is, de a településeket jellemzően kerüli.
 
Életmód
Lengyelországban végzett vizsgálat szerint a rádióadóval ellátott hímivarú, illetve nőivarú nyusztok átlagos mozgáskörzete 2,2, illetve 1,5 km2. A mozgáskörzet kiterjedése őszi-téli időszakban egyharmaddal kisebb, mint az év többi részében. Territóriumát szagjelekkel jelöli. A nyuszt főként éjszaka és szürkületben jár tápláléka után. Naponta 10 km utat is megtehet. A nőstények korábban indulnak vadászni, mint a hímek, de mindkét ivarra jellemző, hogy a vadászatról napkelte után másfél órával térnek a pihenőhelyre. Rádió-telemetriás vizsgálatok szerint a nyuszt évente akár 150-200 különböző pihenőhelyet is használhat, ha erre van lehetősége. A nyári párosodási időszakban a hímek és nőstények egymáshoz közel választanak pihenőhelyet, mely leggyakrabban talaj közeli odú, vagy fák odva lehet, és csak ritkán madárfészek. Téli nyomszámlálás alapján a nyuszt sűrűsége évtől függően 4,4 és 6,5 egyed/10 km2 között változhat.
 
Természetvédelmi megítélés
Európában több helyen állomány és elterjedési területének csökkenését figyelték meg. Oroszországban például a hasznosított mennyiség 80%-kal csökkent a XX. század legmagasabb értékeihez képest. Csökken az állománya Hollandiában – az ország keleti és déli területeiről eltűnőben van –, az üldözések és a másodlagos mérgezések miatt csaknem teljesen eltűnt a Brit-szigetekről, de a francia felmérések is area- és sűrűségcsökkenést jeleznek. A korábbi állománynövekedés után a kilencvenes években előbb Észak-, később Dél-Svédországban is csökkenését tapasztalták, amit a nem átgondolt és túlzott hasznosítással magyaráznak, de egyes vélemények szerint más ragadozófajok – elsősorban a róka – állományváltozásai hatnak a nyuszt populáció sűrűségére. Hazánkban állománya kihasználva az élőhelyi feltételekben számára bekövetkező pozitív változásokat, új területeken jelenik meg, azonban állományváltozásának országos trendje nem ismert. Jogszabályi védelmének fenntartása szükséges, természetvédelmi célú kezelése legfeljebb a békászó sas és a fekete gólya fészkeinek védelme érdekében lehet indokolt.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 
 
 
 
Képek:

 
   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design