magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-VEKOP-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» mogyorós pele
mogyorós pele
 
Adatok:
 Magyar név: mogyorós pele
 Latin név: Muscardinus avellanarius
 Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)
 Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)
 Szűkebb kategória, magyar: Rágcsálók (rend)
 Szűkebb kategória, latin: Rodentia (ordo)
 Fokozottan védett: nem
 Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
 Védetté nyilvánítás éve: 1974
 Rendelet melléklete: 2. melléklet
 Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv IV.
 Egyezmények: Bern III.


 
Testhossz: 7-9 cm, farokhossz: 6-7 cm, testtömeg: 23-40 g
 
 
Hazai elterjedés
A leggyakoribb magyarországi pelefajunk. Magyarországon elsősorban a hegyes-dombos vidékek jellemző rágcsálója, az alföldi területek populációi elsősorban az ártéri puhafa ligeterdőkben és nádasok szélén találják meg létfeltételeiket. Az Északi-középhegységben szinte mindenütt előfordul, de jelentős állományai vannak a Dunántúli-középhegységben, a Balatontól délre eső dombsági vonulatokon, illetve a Mecsekben és a Villányi hegységben is.
 
Élőhely
Igen sokféle erdőtársulásban megtalálható, bár a szárazabb erdőket inkább elkerüli. Elsősorban erdőszéli cserjésekben, bozótosokban, bogyós termésekben gazdag bokorszinttel rendelkező erdőkben él. Nem mászik olyan magasra a fák lombkoronaszintjébe, mint a nagy pele, inkább az alsóbb részeken, vagy a fákat övező cserjésekben telepszik meg. Elsősorban a gyertyános-tölgyesek, gyertyános-bükkösök cserjeszintjét kedveli, de előszeretettel húzódik be felhagyott gyümölcsösökbe, kertekbe is. Sokszor nedves élőhelyeken, nádasok szegélyezte fűzesekben, mocsaras, lápos fásszárú vegetációfoltokban is megtelepszik. Megfigyelték már, hogy jellegzetes fészkét akár 10-15 méterre a partszegélytől, a nyílt vízfelszín fölötti nádszálakra építi fel. Viszonylag kis territóriumot tart, sokszor egy bokorcsoport is elegendő egy család megtelepedéséhez. Többnyire elkerüli az erdők belsejében, vagy szélén álló takarás nélküli kiszáradt fákat, valamint a monokultúrás tűlevelűeket, akácosokat, nyárasokat, bükkösöket.
 
Életmód
Alkonyati, éjszakai aktivitású rágcsáló, nappal jórészt a fészkében pihen (az ivaréretlen fiatalok az ősz közeledtével nappal is járhatnak táplálék után). Éjszakánként csak ritkán térnek vissza fészkükbe egy rövid pihenőre. A mogyorós pele előszeretettel telepszik meg szúrós tövisekkel, tüskékkel borított bokrokban, ahová a ragadozók többsége nem tud bemászni. Kétféle fűfészket készítenek: a kifejlett állatok alvófészke gömb alakú, átmérője 6-8 cm. A költőfészek átmérője eléri a 9-12 cm-es nagyságot, jobban fűzött és puha béléssel (pl. termések repítőszőrei) rendelkezik. A fészek általában 1-2 méterre a föld felett, az ágak villájában található. A fűfészkeket kívülről, mintegy tetőcserépszerűen száraz levelekkel borítják be. Az ősz közeledtével az ébren töltött időszak fokozatosan csökken, egyre többször merülnek torporszerű álomba (azaz a testhőmérsékletük 1-2ºC-kal csökken). Ilyenkor azonban a téli hibernáció átvészeléséhez szükséges zsiradék felhalmozása érdekében nappal is aktívak lehetnek. Téli álomra külön fészket építenek, akár másfél méteres mélységben a föld, zsombék, vagy kőtörmelék alá. Ezt az alvófészket fűszálakból ragasztják össze nyálukkal, az együtt telelő mogyorós pelék. Sokszor mesterséges madárodvakba is beköltöznek. Magyarországon szeptembertől májusig alszanak valódi téli álmot, de ez területenként és a klimatikus tényezőktől függően jelentősen változhat A téli álom alatt a testhőmérsékletük 2-5ºC-ra zuhan (a normális testhőmérséklet 34-36ºC között van) és szívük óránként egyet ver.
 
Természetvédelmi megítélés
Bár rejtett, éjszakai életmódja miatt ritkán kerül szem elé, hazánkban viszonylag gyakori pelefajnak mondható. Magyarországi állományai viszonylag stabilak, nem ismerünk olyan jelentős veszélyeztető tényezőt, amely komolyabb mértékű csökkenést idézne elő. Ennek ellenére lokálisan élőhelyeinek felszámolása, átalakítása, például az erdőszéli cserjések, a hétvégi kerteket, gyümölcsösöket elválasztó természetes sövények megszüntetése az adott mogyoróspele-populációk eltűnését eredményezhetik. A kora tavaszi fű- és cserjeégetések is veszélyeztetik az áttelelő állatokat.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 
 
Képek:

 
   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design