magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-VEKOP-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» erdei pele
erdei pele
 
Adatok:
 Magyar név: erdei pele
 Latin név: Dryomys nitedula
 Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)
 Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)
 Szűkebb kategória, magyar: Rágcsálók (rend)
 Szűkebb kategória, latin: Rodentia (ordo)
 Fokozottan védett: igen
 Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
 Védetté nyilvánítás éve: 1974
 Fokozottan védetté nyilvánítás éve: 2012
 Rendelet melléklete: 2. melléklet
 Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv IV.
 Egyezmények: Bern III.


Testhossz: 11-17 cm, farokhossz: 9-12 cm, testtömeg: 50-120 g
 
 
Hazai elterjedés
A magyarországi erdeipele-állományok legjelentősebb populációi a Nyugat-Cserhát, Dél-Börzsöny, Gödöllői-dombság, Bükk és a Zemplén területén találhatóak. A Dunántúli-hegységből és a Somogyi-dombságból csupán szórvány elterjedési adataink vannak.
 
Élőhely
Elsősorban a szárazabb jellegű erdőkben gyakori, bár a Zemplénben például a bükkösök tipikus lakója. A sűrű, változatos fajösszetételű, erdőszegélyi, jól bokrosodott, fajgazdag erdők, felhagyott gyümölcsösök, összefüggő, sűrű sövények jelentik számukra a leginkább alkalmas élőhelytípusokat. A nagy kiterjedésű erdőfoltokkal nem érintkező, kisméretű bokrosokban nem telepszenek meg. Elkerülik a takarás nélküli kiszáradt fákat, valamint a füzesek, monokultúrás fenyvesek, akácosok lombkoronaszintjét is. Lakott emberi településekre a másik két hazai pelefajjal ellentétben, nem húzódik be (még a kertekbe se). A felhagyott gyümölcsösök kivételével a mezőgazdasági hasznosítású területeket is elkerüli.
 
Életmód
Éjszakai aktivitású, fán, magasabb bokrokon lakó és fészkelő faj. Téli álmot alszik, de enyhe teleken előfordulhat, hogy nem alussza végig a telet. Ezt azonban a klimatikus tényezőkön kívül elsősorban a szezonálisan rendelkezésére álló táplálékbázis gazdagsága szabja meg. Elsősorban természetes odúkba építi száraz mohákból és szőrszálakból álló 150-250 mm átmérőjű gömbszerű fészkét. Ennek hiányában elhagyott madárfészkekben, vagy mesterséges madárodúkban is megtelepszik. Szülőfészkét puhább termések röpítőszőreivel, puha állati szőrökkel béleli. Lakófészke ennél egyszerűbb felépítésű. Megfigyeltek már lakott szarkafészek alsó szintjére beköltözött erdei peléket is. Egy példány egyidejűleg általában több odút, fészket is használ. A mediterráneumban élő populációk nem alszanak téli álmot, és náluk általános az évi két-három szaporulat is. Nálunk valódi téli álma októbertől április közepéig tart. Az ágakon rendkívül ügyesen mozog. Ha teheti, nem megy le a földre, mert a takarás hiánya és a talajon való esetlenebb mozgása miatt kiszolgáltatottabb a ragadozóknak. Az erdei pelék hangokra alapozott kommunikációja rendkívül gazdag és változatos.
 
Természetvédelmi megítélés
Bár a jogszabály egyelőre nem sorolja a fokozottan védett fajok kategóriájába, az egyik legritkább hazai kisemlősfajunk. Kis egyedszámú, egymástól elszigetelt populációi fokozottan érzékenyek környezetük megváltozására, bolygatására. A faj honi populációinak megőrzése csak a tudatos élőhelykezelési módszerek (szálaló művelésű erdőgazdálkodás, cserjeszint, erdőszegélyi bokrosok meghagyása, stb.) alkalmazásával biztosítható hosszú távon.
 
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 
 
Képek:

 
   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design