magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-15-2016-00001

 
Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR)

TIR KEZDŐLAP

http://geo.kvvm.hu/tir

A védett természeti területek interaktív térképe

http://geo.kvvm.hu/tir

Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» ürge
ürge
 
Adatok:
 Magyar név: ürge
 Latin név: Spermophilus citellus
 Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)
 Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)
 Szűkebb kategória, magyar: Rágcsálók (rend)
 Szűkebb kategória, latin: Rodentia (ordo)
 Fokozottan védett: igen
 Természetvédelmi érték: 250 000 Ft
 Védetté nyilvánítás éve: 1982
 Fokozottan védetté nyilvánítás éve: 2012
 Rendelet melléklete: 2. melléklet
 Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II.,Élőhelyvédelmi Irányelv IV.
 Egyezmények: Bern II.
 Népi elnevezések: közönséges ürge


 
 
Testhossz: 20-22 cm, farokhossz: 6-7,5 cm, testtömeg: 200-350 g
 
 
Hazai elterjedés
A faj hazai elterjedésére jellemző a mozaikosság. Országszerte elszigetelt populációk találhatók, melyek nagyságrendileg 50-10.000 egyedet számlálhatnak. Az elterjedést elsősorban az alkalmas élőhelyek hiánya korlátozza. Bár országos elterjedésű, nem összefüggő az elterjedése.
 
Élőhely
Az ürge a rövidfüvű puszták lakója. Előnyben részesíti a sík, nagy kiterjedésű, alföldi gyepterületeket, a homokos és löszös, kevésbé kötött talajokat, de hegyi legelőkön, kötöttebb, köves talajon is előfordul. Macedóniában egészen 2200 m-es tengerszint feletti magasságig felhúzódik. Feltehetőleg a csapadékvíz miatti kiöntés elkerülése, illetve a ragadozók elleni védekezés miatt, a lokális magaslatokon általában nagyobb sűrűségben figyelhetőek meg üreg-bejárataik, mint a mélyedésekben. Az emberi jelenlétet, amennyiben az nem kifejezetten károsítja az élőhelyet, illetve napi tevékenységében nem akadályozza, képes tartósan tolerálni. Az ürge hazai fennmaradásában füves repülőtereink menedékhelyként működnek, mivel azokat rendszeresen kaszálják, a csapadékvizet pedig elvezetik, ami az állatok élőhely igényét tartósan biztosítja.
 
Életmód
Az ürge nappali aktivitású állat, éjszakáit a biztonságos üregrendszer mélyén tölti. Minden egyednek több kijáratos járatrendszere van. Az üreg ásása során a talajt egyetlen kijáraton hozza a felszínre, így csak itt alakul ki egy kisebb talajkupac. A föld kitermelésének megkönnyítése érdekében ennél a kijáratnál az alagút a merőlegesnél sekélyebben indul, ellentétben a többi kijárat legtöbbjével, melyek közel kilencven fokban vezetnek a mélybe. A nyári járatrendszer több méter hosszú lehet (bizonyítottan 8 m hosszú járatrendszer már előkerült Magyarországon), és több mint egy méter mélyre hatolhat a felszín alá. Az aktív periódus végén az ürge mélyebbre húzódik, és eltömített járatrendszerében alussza téli álmát. Ilyenkor az állatok testhőmérséklete tartósan lecsökken 5C környékére, de a hibernáció téli periódusában regisztráltak már 0C alatti testhőmérsékletet is. A hibernációban lévő állatok időről időre félig éber állapotba kerülnek, ilyenkor kábán mozognak, ürítenek, majd folytatják a mélyalvást. Tél felé haladva egyre ritkulnak a fél-éber állapotok és egyre hosszabbak a mélyalvások (tél közepén ezek 16-18 napig tartanak). A tavaszi hónapok közeledtével megfordul a folyamat és végül a fél-éber állapotok sűrűsödése végén teljesen felébred a hibernációból az egyed. A téli álom megkezdéséhez szükséges mennyiségű tartalékot legelőször a kifejlett nőstények érik el, így ezek az egyedek már augusztus második felében megkezdhetik a hibernációt. Közvetlenül utánuk, augusztus közepe-végén az erős, nagytermetű hímek, majd az azévi fiatalok utolsó példányai október második felére vonulnak téli nyugalomra. A téli pusztulás nagysága az aktív periódus táplálékbőségétől és a téli időjárástól függhet. Az ürge jellegzetes magas frekvenciájú hangja az ürgefütty. A hangadás feltehetően több funkciójú, melyek közül a legközismertebb a vészjelzés, de feltehető az ürgefütty szociális, anyát a kölykeivel összetartó és szinkronizáló funkciója is. Az egyes egyedek a szaporodási időszakon kívül keveset foglalkoznak egymással, és ilyenkor agresszív interakciókat is csak ritkán figyelhetünk meg náluk. Az egyedsűrűség az egyes élőhelyeken 1-150 egyed/ha között mozoghat, de különleges esetekben, időszakosan akár 200 egyed/ha feletti sűrűséggel is találkozhatunk.
 
Természetvédelmi megítélés
A huszadik század közepén az ürgét még nálunk is kártevőként tartották számon. A leadott ürgefarkakért, azaz az állatok pusztításáért fizettek vagy rágcsálóirtó szerekkel védekeztek ellene. A korábban legeltetett területek felhagyásával, a növényzet magasságának növekedésével párhuzamosan, az ürgék is eltűnnek a gyepekről. A szigetszerű elterjedés miatt, az újra alkalmassá váló foltok természetes betelepülése gyakran nem lehetséges, ezért a faj védelmében visszatelepítési programok válhatnak szükségesé. Az ország egyes régióiban az ürgeöntés szokása a kolóniák számának drasztikus csökkenését követően is fennmaradt, noha a faj védettségére való tekintettel ez ma már törvénybe ütközik. Jelenleg a védett legelőkön kívül egyetlen olyan területtípust ismerünk, mely megfelelő élőhelyet biztosít a védett ürge számára: a füves repülőterek. Repülőtereink több mint háromnegyedén élnek ürgék. Ezek az utolsó menedékek kiváló hátteret biztosítanak az újra alkalmassá tett legelők ürgével való benépesítésére, az állatok áttelepítésével. Még az áttelepítéseknél is fontosabb természetvédelmi feladat a meglévő állományok élőhelyének fenntartása, a legeltetés. A kaszálás csak abban az esetben alkalmazható, ha elég sűrűn végzik ahhoz, hogy a növényzet magassága soha ne haladja meg a 10-15 cm-t.
Mivel viszonylag kis elterjedésű faj, a hazai populáció megőrzése nemzetközileg is fontos természetvédelmi feladatunk. Természetvédelmi jelentőségét tovább fokozza, hogy a molnárgörénynek és több ritka ragadozómadárfajnak, főleg a kerecsensólyomnak és a parlagi sasnak egyik legfontosabb táplálékállata.
 
A faj egyedének észlelése esetén a megfigyelés pár perc alatt bejelenthető a Vadonleső programunkban, melynek segítségével bárki hozzájárulhat a faj előfordulási adatainak gyűjtéséhez, előmozdítva ezzel a hosszú távú megőrzését. A program az alábbi logóra kattintva érhető el:
 
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
Képek:

 
   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design