magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-VEKOP-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» szürke hosszúfülű-denevér
szürke hosszúfülű-denevér
 
Adatok:
 Magyar név: szürke hosszúfülű-denevér
 Latin név: Plecotus austriacus
 Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)
 Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)
 Szűkebb kategória, magyar: Denevérek (rend)
 Szűkebb kategória, latin: Chiroptera (ordo)
 Fokozottan védett: nem
 Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
 Védetté nyilvánítás éve: 1901
 Rendelet melléklete: 2. melléklet
 Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv IV.
 Egyezmények: Bern II.,CMS II.,EUROBATS


Testhossz: 4,1-5,8 cm, alkarhossz: 3,7-4,4 cm, testtömeg: 5-13 g
 
 
Hazai elterjedés
Hazánk minden részén elterjedt, gyakori faj. Az alföldi, barlangoktól távoli helyeken is előfordul. Szinte minden településen előfordulhat.
 
Élőhely
A szürke hosszúfülű-denevér jól alkalmazkodott a lakott területekhez. Ideális élőhelye a kertes, ligetes, parkos településeken van. A nagyobb kiterjedésű erdőket kerüli. Nyári szállása templomok padlásán és tornyában, vagy kisebb épületek padlásán van. Télen földalatti búvóhelyet keres. Talán az egyetlen faj, ami házak alatti pincékben is gyakorta áttelel. A nyáron ismert nagy számú denevérhez képest, a barlangi telelőhelyeken csak elenyésző hányadukkal találkozhatunk.
 
Életmód
Szabadon lógva pihen búvóhelyén. Nem képez nagy kolóniákat, 20-25 példánynál több ritkán gyűlik össze egy szálláshelyen. Egy zempléni templom padláson 100 példányos szülőkolónia a legnagyobb, de számos 50 példány körüli kolónia is ismert szerte az országból. Téli álma októbertől márciusig tart. Telelés közben szabadon is kapaszkodhat a falon –ilyenkor a fülét a szárnyai alá hajtja (a résekben is) - vagy résekbe, repedésekbe is behúzódhat. Téli szálláshelyén, pincében 8 példány volt a legnagyobb „kolónia”. Nem szokott vándorolni. Általában néhány kilométeren belül van a nyári és téli szálláshelye is. Eddig regisztrált legnagyobb vándorlása Európában 79 kilométer volt.
 
Természetvédelmi megítélés
Európában nyugatról kelet felé haladva, egyre gyakoribb faj. Állománya valószínűleg csökkent, amit főként az élőhelyek elvesztésével magyaráznak, de a rovarölő szerek révén csökkenő rovarsűrűség és az esetleges közvetlen mérgezések is fontos veszélyeztető tényezők. Hazánkban a gyakoribb fajok közé tartozik, bár az utóbbi években csökkenő egyedszámát észleljük minden tájegységünkön. Leginkább a padlások felújítása és a tetőzet szigetelése veszélyezteti, bár az apró réseken is be tud jutni a padlástérbe. Barlangokban a turizmus zavarja a telelő példányokat.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 
 
Képek:

 
   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design