magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» szoprán törpedenevér
szoprán törpedenevér
 
Adatok:
 Magyar név: szoprán törpedenevér
 Latin név: Pipistrellus pygmaeus
 Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)
 Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)
 Szűkebb kategória, magyar: Denevérek (rend)
 Szűkebb kategória, latin: Chiroptera (ordo)
 Fokozottan védett: nem
 Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
 Védetté nyilvánítás éve: 1901
 Rendelet melléklete: 2. melléklet
 Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv IV.
 Egyezmények: Bern II.,CMS II.,EUROBATS




A védett fajhoz még nincs feltöltve kép

 
Testhossz: 3,6-5,1 cm, alkarhossz: 2,8-3,4 cm, testtömeg: 3-8 g
 
Hazai elterjedés
Magyarországi elterjedési adataink detektoros vizsgálatok hiányában szegényesek. Korábban törpedenevérként volt feljegyezve előfordulása, ezért az első előfordulási adata 2000-ből származik csak. Érdekes módon, egyes élőhelyeken csak a szoprán törpedenevért találjuk meg, ilyen terület a Kis-Balaton és Balaton északi partja is. Ahol detektoros vizsgálatok történtek, sokfelé egyáltalán nem ritka faj. A jövőben várható annak kiderítése, hogy országos elterjedésű-e?
 
Élőhely
Egyes tanulmányok rámutatnak, hogy a szennyezett vizet szállító csatornák folyókba való becsatlakozásánál mindkét törpedenevér faj előnyben részesíti táplálkozás szempontjából a tisztább felsőbb szakaszokat. Dél-angliai tanulmányok arra mutatnak rá, hogy míg a közönséges törpedenevér nem igazán válogat az egyes élőhely típusok között, addig a szoprán törpedenevér előnyben részesíti a folyó- és állóvíz menti élőhelyeket. Elsősorban alacsonyabb fák lombkoronaszintjében vadászik.
 
Életmód
Nagy-Britanniában végzett vizsgálatok szerint a szoprán törpedenevér nagyobb szülőkolóniákat alkot, mint a közönséges törpedenevér. Így 300 egyed feletti kolóniákat csak a szoprán törpedenevérnél találtak. Magyarországon egy mesterséges odúban 270 szoprán törpedenevér is összegyűlt a Kis-Balaton területén, egy híd réseiben pedig 500 példányt számoltak. Párzási időszakban a hímek territóriumot tartanak, melyek közelében repkedve hallatják a fajra jellemző kommunikációs hangjaikat, így csalogatják a nőstényeket és próbálják elkergetni a rivális hímeket. A P. pygmaeus és P.pipistrellus elkülönítése hangjuk alapján meglehetősen egyszerű, hiszen a szoprán törpedenevér tájékozódási hangja csak 50 kHz felett hallható, míg a közönséges törpedenevéré már 45 kHz-től. A két fajt a kommunikációs hangjai alapján is könnyen el lehet különíteni: a szoprán törpedenevér rövidebb, magasabb frekvenciájú hangokat bocsát ki 2-4 impulzussal, míg a közönséges törpedenevér hangja 3-5 impulzusból áll. Szintén hallatják jellegzetes kommunikációs hangjaikat táplálékfoltjuk védelmében is. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a két törpedenevér faj egymástól elkülönülő szaporodó-közösségeket alkot. Európai távrepülési rekordja 6 km, de nyilván hosszabb távolságot is megtesz, de egyelőre még kevés egyedét gyűrűzték meg.
 
Természetvédelmi megítélés
Megítélésüket nehezíti, hogy morfológiai bélyegeik nagyrészt átfednek a közönséges törpedenevérrel, így kézben tartva az élő állatok biztos megkülönböztetése egyelőre nem lehetséges. Egyértelműnek mondható határozásuk csak kommunikációs és tájékozódási hangjaik alapján, illetve DNS-elemzéssel végezhető el. A két faj elkülönítése hangjuk alapján meglehetősen egyszerű, hiszen a szoprán törpedenevér tájékozódási hangja csak 50 kHz felett hallható, míg a közönséges törpedenevéré már 45 kHz-től. Csak az ultrahang-detektoros faunisztikai módszerek szélesebb elterjedésével fogunk tisztább képet kapni a faj elterjedéséről.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 
 
   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design