magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-VEKOP-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» durvavitorlájú törpedenevér
durvavitorlájú törpedenevér
 
Adatok:
 Magyar név: durvavitorlájú törpedenevér
 Latin név: Pipistrellus nathusii
 Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)
 Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)
 Szűkebb kategória, magyar: Denevérek (rend)
 Szűkebb kategória, latin: Chiroptera (ordo)
 Fokozottan védett: nem
 Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
 Védetté nyilvánítás éve: 1901
 Rendelet melléklete: 2. melléklet
 Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv IV.
 Egyezmények: Bern II.,CMS II.,EUROBATS




A védett fajhoz még nincs feltöltve kép

Testhossz: 4,6-5,5 cm, alkarhossz: 3,2-3,7 cm, testtömeg: 5-7 g
 
 
Hazai elterjedés
Az ország területén szinte mindenhol előfordul, de zártabb erdőkben, hegyvidékeken a ritkább fajok közé tartozik. Az alföldi és dombvidéki területeken elterjedt, a vizes élőhelyek környezetében esetenként az egyik leggyakoribb denevérfaj (Balaton környéke, nagyobb árterek). Kelet-Magyarországon kevésbé gyakori. A szárazabb országrészekben ritka.
 
Élőhely
A Nyugat-Európai tapasztalatokkal ellentétben, hazánkban nem kimondottan erdőterületekre jellemző faj. Magyarországon legkedveltebb élőhelyei a helyenként fákkal, bokrokkal tarkított mocsarak, lápok területei és az ezekkel szomszédos mozaikos területek, a folyóinkat kísérő hullámterek, árterek. Az ember által erősen igénybe vett állóvizek környékén is előfordul. Megtalálható még hegy- és dombvidéki területeinken is, de az erdővel borított élőhelyeket csak alkalomszerűen, vagy kisebb számban keresi fel. Nyáron a magányos példányok, és kisebb csoportok fakéreg alatt, faodvakban, ácsolt faszerkezetek repedéseiben, magaslesek hasadékaiban, lemezborítások alatt, ritkán épületek repedéseiben találnak menedéket. Nagyobb kolóniáit hazánkban eddig kizárólag mesterséges denevérházakban találtuk. A nászidőszakban megjelenik nagyobb erdőterületek mélyén található barlangoknál is. Ezekbe a barlangokba lehúzódik a telelés alkalmával is néhány példány.
 
Életmód
Vándorló denevérfajunk. Európai távrepülési rekordja 1905 km volt. A rendszeres Kis-balatoni megfigyelések tapasztalatai szerint első kolóniái április első hetében érkeznek meg. Ilyenkor minden egyes odútelepen 100 példány feletti kolóniát alkot, azonban pontos nagyságát egymás takarása miatt csak becsülni lehet. A kölyöknevelés időszakában (június vége-július eleje) 2-3 mesterséges denevérházba koncentrálódnak a nőstények. Kolóniánként ekkor akár 300 egyedet is megfigyelhetünk. A nyár közepe táján az állatok, miután kirepültek a fiatal egyedek, már hajlamosabbak a szétszóródásra, így ekkor kisebb létszámmal képviseltetik magukat odúnként. Nyár végén párzó kolóniák jönnek létre, melyek jellegzetessége, hogy a denevérek a területen teljesen szétszóródnak, kisebb csoportokat alkotnak, ilyenkor odúnként egy hímet és egy vagy néhány nőstényt találni. Ekkor elkezdődik a fiatalok számára az önálló élet, az ivarérettek számára a nász időszak. Ősz végén szintén csak néhány fős állományokat találni az odúkban, ezek az állatok a téli álomra készülnek fel.
 
Természetvédelmi megítélés
Veszélyeztetettségéről nem sok ismeretünk van, de búvóhelyei (főként faodvak) limitálják előfordulását. Mesterséges denevérházakkal, odvakkal elő lehet segíteni a faj egyedszámának jelentős növekedését ott, ahol a korlátozó tényező a szálláshelyek kis száma (Pl.: Kis-Balaton, Tihanyi-félsziget, balatoni zagyterek, stb.). Ilyen élőhelyeken tavasszal kihelyezett mesterséges szálláshelyeket akár egy-két héten belül is elfoglalhatja nagy létszámú kolóniája.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 
 
 
 
 
   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design