magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-VEKOP-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» viza
viza
 
Adatok:
 Magyar név: viza
 Latin név: Huso huso
 Tágabb kategória, magyar: Halak (osztály)
 Tágabb kategória, latin: Pisces (classis)
 Szűkebb kategória, magyar: Tokalakúak (rend)
 Szűkebb kategória, latin: Acipenseriformes (ordo)
 Fokozottan védett: nem
 Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
 Védetté nyilvánítás éve: 1988
 Rendelet melléklete: 2. melléklet
 Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv V.
 Egyezmények: Bern III.,CITES II.,CMS II.,EU CITES B.


Ismertetőjegyek:
Megnyúlt, hengeres testű hal. Fiatal korban az orra még hegyes és aránylag hosszú, idővel lekerekedik és viszonylag rövidebbé válik. Nagy szája a hasoldalon nyílik, szinte a fej egyik szélétől a másikig ér. Alakja félholdszerű, az orr irányában domború ívű, az alsó ajak középen megszakított. Négy sima, oldalról kissé lapított bajusza hátrahajtva eléri a szájnyílást. A farokrészen elhelyezkedő hátúszójában 62-73, a farkalatti úszójában 28-41 sugár van. Vértpikkelyeinek száma a háton 11-14, a hason 9-12. Nagyra növő hal, kifejlett példányai 3 méternél nagyobb hosszúságot is elérhetnek.

Hasonló fajok:
Rokonai közül a vágótoknak nemcsak az alsó ajka megszakított, hanem a fölsőt is két félre osztja egy befűződés. A simatok ajka sehol nincs megszakítva, bajuszszálai rojtozottak. A vizeinkből már valószínűleg kipusztult sőregtok orra feltűnően hosszú és keskeny. A lénai tok szája kisebb, bajuszszálainak eredési pontja közelebb esik az orrcsúcshoz, mint a szájhoz. A kecsege szája kicsi, bajuszszálai rojtozottak.

Környezet:
A viza tulajdonképpen tengeri hal, amely csak szaporodás alkalmával vándorol föl a folyók erősebb sodrású, kavicsos és homokos mederszakaszaira, ami részben a dévérzóna fölső régióját, részben a márnazónát jelenti. Ívás után a szülők visszaindulnak a tengerbe, és hamarosan követik őket ivadékaik is.

Táplálék:
A fiatalok kezdetben apró, fenéklakó gerinctelen állatokkal táplálkoznak, majd ahogyan növekednek, egyre inkább halfogyasztókká válnak. Nagyra nyitható széles szájukkal termetesebb halak zsákmányolására is képesek.

Szaporodás:
A viza anadrom hal, amely szaporodáskor a tengerből az édesvizekbe vándorol. Az ivarérettséget elérő 12-16 éves ikrások és 19-22 éves tejesek egy része már ősszel, más része kora tavasszal kezdi meg vándorlását a folyók sodrottabb szakaszai felé, ahol a kavicsos, sóderes mederfenékre ívik. Az ikraszemek száma 0,5-7 millió, átmérőjük 2,5-3 mm.

Elterjedés:
Főként a Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tengerben él, de egy kisebb állománya az Adriai-tengerben is megtalálható. A Dunán felúszó példányok révén őshonos vándorhalunk. Régente valamennyi nagyobb folyóvizünkből fogták, így a Drávából, a Tiszából, a Marosból és a Körösből is. A Tiszából 1920-ban Vásárosnaménynál, 1933-ban Tiszafürednél, 1953-ban Tiszakécskénél még fogtak vizát, utóbb azonban már kizárólag a Dunából, és onnan is csak elvétve került elő egy-egy példány. A legutóbbi három vizát a Dunából fogták: 1957-ben Paksnál egy 270 centist, 1972-ben Ercsinél egy 120 kg-osat és Paksnál 1987-ben egy 300 centis, 180 kilós példányt. Az utóbbi 2 évtized egyetlen észlelési adata tehát:
• Duna (Paks, 1987).
 

 
Jelentőség:
Amikor vizeinkben még rendszeresen megjelentek a vándorló tokfélék, a vizafogás a halászat meghatározó jelentőségű ágazata volt. Ma már komolyabb mértékben csak a tengerparti országokban fogják, de ott is nagyon megritkult. Húsa is jó minőségű, de kiváltképp ikráját értékelik nagyra, amelyből a fekete kaviár készül. Vizeinkben – különösen a Duna vaskapui vízlépcsőjének megépítése óta – rendkívüli ritkaságnak számít, ezért törvény védi, fogása tilos.
 
Forrás: Harka Á. – Sallai Z. (2004) : Magyarország halfaunája - Képes határozó és elterjedési tájékoztató (Nimfea Természetvédelmi egyesület, Szarvas) ISBN 963 86475 3 1
 
 
 
 
Képek:

 
   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design