magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» nagyfoltú hangyaboglárka
nagyfoltú hangyaboglárka
 
Adatok:
 Magyar név: nagyfoltú hangyaboglárka
 Latin név: Maculinea arion (Phengaris arion)
 Tágabb kategória, magyar: Ízeltlábúak (törzs)
 Tágabb kategória, latin: Arthropoda (phylum)
 Szűkebb kategória, magyar: Lepkék (rend)
 Szűkebb kategória, latin: Lepidoptera (ordo)
 Fokozottan védett: nem
 Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
 Védetté nyilvánítás éve: 1993
 Rendelet melléklete: 2. melléklet
 Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv IV.
 Egyezmények: Bern II.


Boglárkalepke-félék családja (Lycaenidae)
 
 
Nagyfoltú hangyaboglárka vagy Sokpettyes boglárka (Maculinea arion, syn.: Lycaena arion, Maculinea arion animula, Maculinea arion arion)
Méret3 26-38 mm. A hátulsó szárny fonákjának töve csillogó, patinás vagy zöldeskék. Mindkét ivar alapszíne sötétkék, szegélye széles, a foltsor pettyei többnyire megnyúlt foltokká alakultak, majdnem összeérnek a nőstény esetében. A hátulsó szárnyon a pettyek aprók, jól láthatók. A fonák alapszíne szürke. Rajzolatát fekete pettyek alkotják, melyek a nőstényen kiterjedtebbek. A felszíni foltok tekintetében igen változékony.
Hasonló faj: Viszonylag nagy méretű, jellegzetes rajzolatú hangyaboglárkánk, nehéz más fajjal összetéveszteni. Hasonló faj a Maculinea ligurica punctifera.
Atlanto-mediterrán faunaelem, erdőszegély-faj. Fiatal, posztglaciális terjedésű, balkáni kapcsolatú faj. Az Északi-középhegység melegebb lejtősztyepprétjein korábban elterjedt és gyakori volt, az elmúlt néhány évben (2003-2005) azonban az élőhelyeinek nagy részéről eltűnt (pl. gyöngyösi Sár-hegy, Baskó). A Tiszántúlon nagy valószínűség szerint egyetlen helyen, a barabási Kaszonyi-hegyen él. Élőhelyei domb- és hegyvidéki, elsősorban lejtősztyepprétek és erdőssztyepprétek.
Taxonómiai helyzete még nem teljesen tisztázott. Úgy tűnik - legalábbis jelenleg -, hogy két típusa létezik e fajnak, az egyik (a sötétebb színezetű) tavasszal, kora nyáron repül, amelynek nőstényei általában Thymus-ra helyezik tojásaikat, míg a világosabb, türkizkék színű típusa a nyár derekán repül, a nőstény pedig a szurokfűre (Origanum vulgare) helyezi tojásait. A hernyó kakukk-életmódot folytat, hangyalárvákkal táplálkozik. Obligált mirmekofil fejlődésű faj. Imágója május elejétől augusztus közepéig repül, a rajzási csúcsok május végére és július közepére esnek.
 
Leírás forrása:
Bálint Zsolt & Gubányi András & Pitter Gábor (2006): Magyarország védett pillangóalakú lepkéinek katalógusa. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye alapján – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. 136 pp.
Gozmány László Dr. (1968): Nappali lepkék – Diurna in Magyarország Állatvilága - Fauna Hungariae XVI. kötet – Lepidoptera, 15. füzet. Akadémia kiadó, Budapest.
www.macrolepidoptera.hu
http://kitaibel.hu/lepidopterology/
 
Kép(ek) forrása:
http://kitaibel.hu/lepidopterology/nappali/page76a.html
 
 
Képek:

 
   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design