magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» szürkés hangyaboglárka
szürkés hangyaboglárka
 
Adatok:
 Magyar név: szürkés hangyaboglárka
 Latin név: Maculinea alcon (Phengaris alcon)
 Tágabb kategória, magyar: Ízeltlábúak (törzs)
 Tágabb kategória, latin: Arthropoda (phylum)
 Szűkebb kategória, magyar: Lepkék (rend)
 Szűkebb kategória, latin: Lepidoptera (ordo)
 Fokozottan védett: nem
 Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
 Védetté nyilvánítás éve: 1993
 Rendelet melléklete: 2. melléklet




A védett fajhoz még nincs feltöltve kép

Boglárkalepke-félék családja (Lycaenidae)
 
 
Szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon, Syn.: Lycaena alcon)
A szárnyfesztávolsága 29-33 mm. A hátulsó szárny fonákjának tövében nincsen csillogó, patinás kék behintés. A hím felül kissé lilás árnyalatú ragyogó kék, fekete szegélye mérsékelten széles, a sejtvégi folt többnyire hiányzik. A nőstény sötétbarna vagy barnásfekete, kék behintés rendszerint csak a tőtéren látható. Mindkét szárnyon többé-kevésbé fejlett fekete foltsor húzódik végig, a rojtok piszkosfehérek. A fonák földbarnás szürke, a szemfoltsor mindkét szárnyon éles, fekete, a szegélyfoltsornak csak erőteljes árnyéka látható.
Hasonló fajok: Maculinea xerophila
Délnyugat-szibériai faunaelem, higrofil faj. Euroszibériai elterjedésű faj, amely az erdőssztyepp-zóna edafikusan meghatározott foltjain és az ázsiai nagy hegységrendszerek bizonyos pontjain fordul elő. Hazai populációi szórványosan az egész ország területén megtalálhatók, amelyek között még mindig vannak nagy egyedszámú, stabil állományok (pl. a gyöngyösi Sár-hegyen). Az Észak-Alföld régióban, a Tiszántúlon nagyon ritka lepke, csak a Szatmár-Beregből ismerjük.
Élőhelyei láp- és mocsárrétek, ahol tápnövénye, a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) nagyobb számban előfordul. Magyarországon két ökotípusa él, a lápréti (amely elsősorban a kornicstárnicsra, Gentiana pneumonanthe-ra petézik), illetve az üde hegyvidéki rétekhez kötődő (amely elsősorban a Szentlászló tárnicsra Gentiana cruciata-ra petézik).
Hernyójának tápnövénye különböző tárnics-fajok (Gentiana sp.), nedves helyeken a kornicstárnics (Gentiana pneumonanthe), üde vagy félszáraz réteken a Szentlászló tárnics (Gentiana cruciata). A hernyók kezdetben a növényeken aknáznak, majd a finom selyemszál segítségével a földre ereszkednek, ahonnan a hangyák (Myrmica spp.) hernyókat begyűjtik, és a bolyukban hurcolják. A továbbiakban ott fejlődnek. Imágója (június elejétől) július közepétől augusztus közepéig (végéig) repül, a rajzási csúcs július elejére esik.
 
Leírás forrása:
Bálint Zsolt & Gubányi András & Pitter Gábor (2006): Magyarország védett pillangóalakú lepkéinek katalógusa. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye alapján – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. 136 pp.
Gozmány László Dr. (1968): Nappali lepkék – Diurna in Magyarország Állatvilága - Fauna Hungariae XVI. kötet – Lepidoptera, 15. füzet. Akadémia kiadó, Budapest.
www.macrolepidoptera.hu
http://kitaibel.hu/lepidopterology/
 
Kép(ek) forrása:
http://kitaibel.hu/lepidopterology/nappali/page81a.html
 
 
 
   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design