magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» Tállyai Patócs-hegy természetvédelmi terület
Tállyai Patócs-hegy természetvédelmi terület
 
Törzskönyvi adatok:
 Név: Tállyai Patócs-hegy TT
 Törzskönyvi szám: 189/TT/87
 Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén
 Település: Tállya
 Védettségi szint: országos jelentőségű, egyedi
 Védelmi kategória: TT
 Kiterjedése: 3,24 hektár
 Ebből fokozottan védett: 0 hektár
 Hatályba lépés éve: 1987

A védett természeti terület által érintett földrészletek listája

A Patócs-hegyet a földtörténeti újkor harmadkorában, a miocénben kezdődő vulkáni tevékenység hozta létre, mint szubvulkáni testet. Kúpja explozív és effuziv tevékenység által épül fel, kora kb.10-11 millió év. A hegy legnagyobb részét a Szerencsi Riolittufa Formáció képződményei alkotják.
 

 
A kőzet a védett terület három hektárján gyakran a felszínen, mint sziklamező található. A rajta kialakult talaj folyamatosan lemosódott, még a riolit, mint a legellenállóbb kőzet kipreparálódott és sziklamezőt, un. kőtengert alkot.
 
 
A terület meredek lejtői a szőlőültetvények fölött (fotó: Bokor Veronika)
 
A terület legnagyobb részét lejtősztyepprét borítja, amely a sziklakibúvásos részeken felnyílik. A riolit alapkőzet miatt növényzete keveredik a szilikát sziklagyep és lejtősztyepp növényzettel, valamint itt éri el a hegyaljai lejtősztyeprét elterjedésének az északi határát. A típusjelző lappangósás (Carex humilis) nagy foltokban borítja a területet. Ez a társulás őrzi a legtöbb értékes növényfajt, így a magyar nőszirmot (Iris aphylla subsp. hungarica) is.
 
Ritka növényfajok a területen a selymes boglárka (Ranunculus illyricus), fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans), magyar kőhúr (Minuartia frutescens). Gyakoriak a tavaszi aszpektusban a leánykökörcsin (P. grandis), a törpemandula (Amygdalus nana), az apró nőszirom (Iris pumila) és a tavaszi hérics (Adonis vernalis).
A nyár ugyancsak virággazdag, hiszen ekkor nyílik a macskahere (Phlomis tuberosa), a magyar bogáncs (Carduus collinus), a nagy pacsirtafű (Polygala major), a piros kígyószisz (Echium maculatum), a mezei szegfű (Dianthus deltoides), a tarka búzavirág (Centaurea triumfettii subsp. aligera). Majd ősszel a csillag őszirózsa (Aster amellus) lila fészkeivel találkozhatunk.
 
A sztyeplejtőkkel közvetlenül érintkeznek a felhagyott gyümölcsösök, szőlők, ahová mára már visszatelepülnek a sztyepnövények pl. 4 árvalányahajfaj (Stipa pennata, S. tirsa, S.pulcherrima, S. dasyphylla) és a ritka a wittmann rencsény (Erysimum witmannii subsp. pallidiflorum).
 
Jellegzetes cserjést alkot a a törpemandula (Amygdalus nana) és a csepleszmeggy (Cerasus fruticosa).
 
 
A terület faunája kettős, hiszen részben erdei fajokból, illetve cserjések fajaiból áll – itt elsősorban a gerinces faunát kell érteni, részben pedig a sztyepprétek gerinctelen faunájából adódik.
A meleg délies kitettségű kopár részeken gyakori a zöld gyík (Lacerta viridis), a környező meleg tölgyesekből pedig táplálkozni jár a területre az erdei sikló (Elaphe longissima). A lepkék közül kiemelekedőek a nappali lepkék. Tavasszal gyakori a kardoslepke (Iphiclides podalirius) és a fecskefarkú lepke (Papilio machaon). A sztyeprétek nyárvégi aszpektusában gyakoriak a különféle szemeslepkék. A gazdag madárvilág kiemelkedő értékei a területen vadászó ragadozók pl. kígyászölyv (Circaetus gallicus), a bokorerdőkben gyakori a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és a poszátafajok.
 
 
Forrás: Aggtelei Nemzeti Park Igazgatóság
 
Képek:

 


Dokumentumok:

   

©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design