magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-VEKOP-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

A hazai vizek csúcsragadozója lett idén az év emlőse
 
A Vadonleső Program immár hetedik esztendeje választja meg azt a védett vagy fokozottan védett emlősfajt, amelyre szeretné egész évben ráirányítani mind a szakmai közösség, mind pedig a társadalom széles rétegének figyelmét.
   
 
Eddig a természetes gyeptársulások, erdők, illetve erdőszegélyek, barlangok élőhelyeit használó emlősök - sün, ürge, denevér, mogyorós pele, földikutya és hiúz - viselhették e kitüntető címet. Most először kerül reflektorfénybe egy vízhez kötött életmódú ragadozó és vele a vizes élőhelyek védelme. Talán nem köztudott, de ez a kisragadozó vízhez kötődő életmódja ellenére életének jelentős részét a szárazföldön tölti. Bundája tömött, zsíros ugyan, de sok időt kell fordítania annak tisztán és szárazon tartására, mivel vízben csak az védi a hidegtől. A Kárpát-medencében élő vidrák elsősorban éjjel aktívak, zsákmányszerző és területellenőrző napi útjuk során akár 8-10 km-t is megtehetnek, míg nappal vackukon pihennek. Mint a menyétféle ragadozók általában, a vidra is saját vadászterületet tart fenn, ahol a hímek territóriuma több nőstény vidráéval is átfedhet, de a kölyköt nevelő anyaállatok nem fedik egymásét. A vidrák fészke természetes hasadékban, maga ásta üregben, vízparti fák gyökerei között, vagy nádasban található.
 
Fotó: Máté Bence
 
Magyarországon szinte minden olyan vízben, vizes élőhelyen megtalálják életfeltételeiket, amelyek az általuk elérhető, elsősorban kisebb testű halakkal, vízi gerinctelenekkel benépesültek és ahol megtalálja a számára alkalmas búvó- és szaporodóhelyét is. Legjelentősebb élőhelyei a természetes tavak, a halastórendszerek és nagyobb patakok, folyók, árterek, mert ezekben egész éven keresztül táplálék áll rendelkezésre. Ezeket az általuk elfoglalt élőhelyeket gyakran háborítatlan nádasok, cserjésedett területek, vízparti galériaerdők övezik.
 
Mint a legtöbb ragadozó, ők is szeretnek „játszani”, gyakran a hasukon csúszdáznak le a hóban, vagy a sárban a vízfelszínig. Európában a vidra állománya és elterjedési területe a folyószennyezések, az illegális vadászat és az élőhelyvesztés hatására az 1960-as évektől jelentősen visszaesett. Sikerként könyvelhető el, hogy az élőhelyeik és a faj speciális védelmének eredményeképp az 1990-es évek végétől egyre több országban ismét gyarapszik állománya, hazánkban is stabil populációkat alkot. Ennek részben az is az oka, hogy a hazai vizek kevésbé szennyezettek, továbbá a nagy kiterjedésű halastórendszerek kedvezőek a vidra számára.
Azonban éppen ez az élőhelyhez való kötődés teszi a vidrát stabil állománya ellenére sérülékeny fajjá. Egyes nehézfémek (ólom, kadmium, higany) akkumulációja a keleti országrész folyói közelében elütött vidrákban magasabb, mint az ország más területein. A közúti forgalom növekedésével pedig egyre több, általában fiatal, tapasztalatlan vidra végzi a kerekek alatt.
 
A vidra 1974 óta védett, 1982 óta pedig fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv II. és IV. mellékletén is, ami azt jelenti, a faj megőrzése uniós szinten is prioritás.
 
Az Év Emlőse vidrákra vonatkozó aktualitásairól a www.vadonleső és a facebook.com/vadonleso oldalakon is lehet tájékozódni.
 
Fotó: Máté Bence
   
 
2020.01.22.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design