magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


KEHOP-4.3.0-15-2016-00001

 
Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

Felmérjük a fehér foltokat – a természetvédelmi helyzet értékelésének megalapozása
 
Az országos természetvédelmi program NATURA fejlesztési elemének legfontosabb célkitűzése javítani a közösségi jelentőségű értékek természetvédelmi helyzetét megalapozó adatminőségen, valamint megalapozni a természetvédelmi helyzet jövőbeli meghatározásának módszertanát. Céljainak elérését a közösségi jelentőségű élőhelytípusok felmérése és térképezése, valamint a közösségi jelentőségű madárfajok és egyéb állatfajok felmérése biztosítja, amely a madárfajok esetében már 2017 tavaszán, az egyéb fajok esetében pedig 2017 őszén elindult.
   
  A vizsgálatok 45 közösségi jelentőségű élőhelytípust érintenek, országosan 1800 mintavételi helyen vizsgáljuk az élőhelyek állapotát azok szerkezete és funkciója szerint (ld. a Közösségi jelentőségű élőhelyek szerkezet és funkció szerinti felmérési helyei című ábrát). A felméréseknek eddig közel 30%-a valósult meg (közel 600 helyszínen). Az élőhelytérképezésre kijelölt 6 db, közel 28 000 hektárnyi, adathiányos Natura 2000 terület felében megtörtént a térképezés.
 
Az elterjedési terület, az állomány, az élőhely kiterjedése és minősége vagy a megőrzöttség jövőbeli kilátása tekintetében rossz, nem kielégítő vagy ismeretlen természetvédelmi helyzetű, célfajként kiválasztott 25 közösségi jelentőségű egyéb állatfaj (3 puhatestű, 1 szitakötő, 3 egyenesszárnyú, 6 bogár, 10 lepke, 1 hal és 1 emlős) felmérése az érintett mintavételi területek 20%-án szintén lezárult. A felmérések fókuszában áll az elterjedési terület vizsgálata, az állománynagyságra vonatkozó mennyiségi adatgyűjtés, az ökológiai vizsgálatok (életmenet, genetika), és a vizsgálati módszertanok fejlesztése.
 
A szakemberek 82 kiválasztott közösségi jelentőségű madárfaj esetében, 3 év alatt végzik el a 612 db 2,5 × 2,5 km-es UTM négyzet térképezését, amelyek madárközösségeiről mostanáig egyáltalán nem, vagy csak minimális információval rendelkeztünk. Az első évben a kijelölt területek egyharmadán, 204 db UTM négyzetben végezték el a felmérést a madármegfigyelők. Bejárták a négyzet legfontosabb élőhelyeit, feljegyezték az előforduló fajokat, illetve mindegyik esetében meghatározták azok legmagasabb fészkelési valószínűségét. A második harmad felmérése 2018. július végén zárult le.
 
közösségi jelentőségű élőhelyek
Közösségi jelentőségű élőhelyek szerkezet és funkció szerinti felmérési helyei
 
 
Az első eredmények
Sztyeplepke
 
A célfajok között szerepel a fokozottan védett sztyeplepke (Catopta thrips), melynek első ízben sikerült megtalálni a bújás után hátrahagyott bábbőrét vagy más néven bábingét (ld. A sztyeplepke bábbőre és a földben található bábhüvelye című képet). Ez lehetővé tette nem csupán a faj egy új fejlődési fázisának, de ezzel együtt a bábozódás és a bújás etológiai sajátságainak megismerését is. Továbbá az új ismeretek a faj vizsgálati módszertana és aktív természetvédelmi megőrzése (pl. az élőhelyek kezelése) szempontjából is fontosak. A bábbőrök keresése új lehetőségeket kínál a faj elterjedésének vizsgálatára, fejlődési helyének pontos meghatározására, és akár állománynagyság felmérésére is. A bábbőrök számlálásán alapuló új vizsgálati módszernek számos előnye és korlátja is van, ezért a módszertani tesztelések és fejlesztések 2019-ig folytatódnak a projekt keretében. Az új módszerrel először sikerült a faj jelenlétét igazolni a dunántúli potenciális élőhelyek egyikén is, az Aszal-völgyben (HUDI20004).
 sztyeplepke bábbőr és bábhüvely
A sztyeplepke bábbőre és a földben található bábhüvelye

 
Élőhelyek
 
Befejeződött az időjárási körülmények miatt a megvalósításra kockázatot jelentő közösségi jelentőségű élőhelyek felmérése, ezekről már most jó országos áttekintéssel rendelkezünk. 
 
A törpekákás iszapnövényzet (3130) esetében a legtöbb állományt ártéri, mentett oldali szántókon találtuk, amelyeken azonban az intenzív művelés miatt a kakaslábfű dominanciája, ezzel együtt pedig a tipikus, állományjelző fajok eltűnése figyelhető meg. Az ártéri magaskórós pionírnövényzet (3270) esetében fontos tanulság volt, hogy tipikus termőhelyén a vártnál jóval kevesebb helyen és kis kiterjedésben találhatók meg állományai (ld. az Ártéri magaskórós pionírnövényzet című képet). A termőhelyek kiterjedését a folyó menti területek használata (pl. strandok), a folyók bevágódása, meredek partok kialakulása, valamint a folyópartok stabilizálása (kövezés) jelentősen csökkenti. A Tisza, de jellemzően a Felső-Tisza mentén még szép állományai vannak nádfojtó arankával, a Duna mentén lévő állományokban pedig több helyen előkerült a ritkának tartott pázsitlevelű keserűfű.
  
ártéri ruderália
 Ártéri magaskórós pionírnövényzet
 
Madárfajok
 
A kiválasztott 82 madárfaj zöme már a program első évében előkerült mint fészkelő faj. Pozitív példaként hozható az olyan nehezen észlelhető fajok nagy számban való előkerülése, mint a csörgő réce (12 pár), a bölömbika (33 pár), a darázsölyv (32 pár) és a kis vízicsibe (44 pár). Szintén örömteli, hogy az európai szinten csökkenő egyedszámú vadgerléből jelentős állományok kerültek elő (1741 pár). 
 
madárfajok
A vizsgált mintaterületek legnagyobb számú fészkelő madárfajai

A farmland bird indexbe tartozó madárfajok közül legnagyobb számban a tövisszúró gébics került elő (2886 pár), de szép számmal találkoztak sordéllyal (828 pár) is a felmérők. Az erdei élőhelyeket kedvelő fajok közül legnagyobb számban a hazánkban jelölő faj, az örvös légykapó (760 pár), valamint két harkályfaj került elő (ld. A vizsgált mintaterületek legnagyobb számú fészkelő madárfajai című ábrát). Ez utóbbi fajok kiváló indikátorai az erdők természetességének, így nagy számban való megjelenésük örvendetes. Ugyanakkor egyes fajok aggasztó helyzetére utal, hogy a kifejezett keresés ellenére nem, vagy csak nagyon alacsony példányszámban találták meg a felmérők – például nyílfarkú récét, feketenyakú vöcsköt, hamvas rétihéját, piroslábú cankót vagy éppen kerti poszátát. Ez intő jel mind a fajok, mind az általuk preferált élőhelyek minőségét illetően. A felmérések 2018-ban folytatódnak, megközelítőleg 200 db újabb négyzet felmérésével.
   
 
2018.09.17.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design