Országos jelentőségű "ex lege" védett természeti területeknek a törvény ( Tvt.) által védetté nyilvánított természeti területeket nevezzük. "Ex lege" védett természeti területnek minősülnek a lápok, szikes tavak, kunhalmok, földvárak, források és víznyelők. "Ex lege" védettek a barlangok is, de ezek – jellegüknél fogva – védett természeti értékek.
Védelmi kategóriák szerinti csoportosításuk:
A törvény erejénél fogva ("ex lege") védett természeti területek:
a.) természetvédelmi területnek minősül valamennyi
b.) természeti emléknek minősül valamennyi
A törvény erejénél fogva ("ex lege") védett természeti értékek:
Meghatározás: A láp olyan földterület, amely tartósan vagy időszakosan víz hatásának kitett, illetőleg amelynek talaja időszakosan vízzel telített, és amelynek jelentős részén lápi életközösség, illetve lápi élő szervezetek találhatók, vagy talaját változó kifejlődésű tőzegtartalom, illetve tőzegképződési folyamatok jellemzik (Tvt. 23§).
A lápok tavakhoz (medencékhez), folyókhoz (holtágak, meanderek), mély fekvésű, hullámos felszínekhez (turjánok), hegy- és dombvidéki suvadásos területekhez kötődnek. Talajvízből, állóvízből, szivárgó vagy áramló vízből táplálkoznak. Sás-, nád-, valamint moha- és tőzegmohatőzeget termelnek. Lehetnek úszólápok, rétlápok, tőzegmohalápok, láperdők és forráslápok. Az egyes lápok a tőzeg tulajdonságait tekintve lehetnek meszesek, vasasak, savanyúak, semlegesek vagy lúgosak. Alakzati szempontból kétféle láptípust különböztetünk meg: síklápokat (hazánkra általában ez jellemző) és dagadólápokat.
Nyilvántartásunkban jelenleg 1 251 db "ex lege" védett láp szerepel, amelyből 146 db más, országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti területen (nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület) található.
Meghatározás: A szikes tó olyan természetes vagy természetközeli vizes élőhely, amelynek medrét tartósan vagy időszakosan legalább 600 mg/liter nátrium kation dominanciájú oldott ásványi anyag tartalmú felszíni víz borítja, illetve a területén sziki életközösségek találhatók (Tvt. 23§).
A Kárpát-medence két legnagyobb sekélytó típusú szikes állóvize a Fertő-tó és a Velencei-tó, de a legjellegzetesebb magyar szikes vizek – melyek kifejezetten időszakos és igen változatos vizes élőhelyek, azaz kistavak, fertők, mocsarak és kisvizek – elterjedésének földrajzi súlypontja az Alföldön van.
Nyilvántartásunk szerint az ország területén 460 db "ex lege" védett szikes tó található, ebből 79 db más védett természeti terület része.
Meghatározás: A Tvt-ben alkalmazott kunhalom fogalom egy gyűjtőfogalom, amely a földmű eredeti funkciójára, rendeltetésére való tekintet nélkül magában foglalja mindazokat az ember alkotta domború földműveket, amelyek az idézett definícióban felsorolt szempontok alapján jelentősséggel, értékkel rendelkeznek. A kunhalom gyűjtőfogalomba tartoznak a sírhalmok (kurgánok), tellek (lakódombok), őrhalmok és határhalmok (Tvt. 23§).
"Ex lege" védett kunhalomból 1 863 db-ot ismerünk, ebből 255 db van egyedi jogszabállyal létesített országos jelentőségű védett természeti területen.
Meghatározás: A Tvt. szerint a földvár olyan védelmi céllal létesített vonalas vagy zárt alakzatú földmű, amely azonosíthatóan fennmaradt domborzati elemként történeti, kulturális örökségi, felszínalaktani, illetve tájképi értéket képvisel (Tvt. 23§).
Az ország területén 372 db "ex lege" védett földvár ismert, ebből 64 db egyedi jogszabállyal védett természeti terület részeként is védett.
Meghatározás: A források nem csupán víztani, felszínalaktani és tájképi értéket képviselnek, de sajátos élőhelyként, illetve a belőlük táplálkozó vízfolyások révén jelentős szerepet töltenek be a biológiai sokféleség megőrzésében is. A bennük megjelenő víz jellege alapján főbb típusaik a talajvíz-, a réteg- és a karsztforrások; ez utóbbiak többsége barlangból lép – közvetlenül vagy közvetetten – a felszínre.
Az ex lege védelem szempontjából forrásnak számít a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad (Tvt. 23§).
Jelenleg 6 082 db forrás adata szerepel az adatbázisunkban, ebből 1 092 forrás található egyedi jogszabállyal védett területen, és 4 990 védett területen kívül.
A források közül a helyszíneléskor 2 924-nek volt meg az 5l/perces hozama, tehát jelenleg ennyi az "ex lege" védett források száma.
Meghatározás: Karsztvidékeink jellegzetes felszínalaktani és tájképi értékei a víznyelők, amelyek a rajtuk keresztül koncentráltan a karszt belsejébe jutó vizek révén a karsztok legsebezhetőbb pontjait jelentik. A víznyelőkhöz – azok felszín alatti folytatásaként és gyakran közvetlenül átjárható módon – barlang is kapcsolódik.
Az ex lege védelem szempontjából víznyelőnek számít az állandó vagy időszakos felszíni vízfolyás karsztba történő elnyelődési helye (Tvt. 23§).
Az eddig felmért, aktív és időszakosan aktív 691 db "ex lege" védett víznyelő jelentős része, 326 db a már korábban, egyedi jogszabállyal védetté nyilvánított területen – nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek területén – helyezkedik el. További 365 db ezeken kívül található.
Meghatározás: Az ex lege védelem szempontjából barlangnak számít minden, a földkérget alkotó kőzetben kialakult olyan természetes üreg, amelynek hossztengelye meghaladja a két métert és – jelenlegi vagy természetes kitöltésének eltávolítása után – mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást (Tvt. 23§).
4 092 barlang található jelenleg a nyilvántartásban: ezek mindegyike "ex lege" védett. Ezek közül 2 658 db egyedi jogszabállyal védett természeti területen nyílik.
|
A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
