Az inváziós fajok fokozódó térhódítása nem csak a biológusokat foglalkoztatja. Egyes fajok jelenlétét szinte mindenki saját bőrén érzi, míg mások rohamos terjedésük ellenére sem váltják ki a társadalom figyelmét.

Legismertebb a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), amely napjainkra egyre fokozódó humán-egészségügyi problémák okozójává vált. A faj által borított terület feltételezett nagysága megközelítőleg 420 000 hektár, mely bizonyos számítások szerint évente hozzávetőleg hat százalékkal növekszik. A növény által termelt pollenre közel 2,5 - 3 millió ember érzékeny. A faj irtása és visszaszorítása érdekében számos országos, regionális és helyi kezdeményezés indult, a talaj- és növényvédelmi jogszabályok az egész társadalmat cselekvésre kötelezik.

A napi sajtóban kisebb nyilvánosságot kapó fajok száma jóval nagyobb. Egy 1998-ban elkészített felmérés szerint a védett gyepterületek megközelítően 20%-a - ami mintegy 44 000 hektár - fertőzött olyan inváziós növényfajokkal, mint a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), a magas aranyvessző (Solidago gigantea) vagy a selyemkóró (Asclepias syriaca), visszaszorításuk feltételezett költsége milliárdos nagyságrendű. Az előbbiek ellenére számos hazai kertészeti cég kínálatában, valamint méhészeti szaklapokban, mint impozáns kerti növények, illetve mint lehetséges telepítendő méhlegelők tűnnek fel ezek a fajok.

Mit is jelent a biológiai invázió, és mit nevezünk inváziós fajnak?

Inváziós idegenhonos fajok (invasive alien species; IAS), azaz özönfajok alatt azon fajokat értjük, melyek természetes előfordulási területükön kívülre történő véletlenül behurcolásukat, vagy szándékos betelepítésüket követően, képesek ott megtelepedni, illetve tért hódítani, veszélyeztetve ezáltal az őshonos életközösségek ökológiai egyensúlyát.

Ezen élőlények az élővilág szinte valamennyi rendszertani egységéből kikerülhetnek. Ismert tény, hogy az inváziós fajok jelentős hatással vannak a természetes élőhelyek és az azokat körülvevő területek biológiai sokféleségére, mind a védett, mind a nem védett területek esetében. Ezen fajok jelentős, visszafordíthatatlan ökológiai és ökonómiai károkat idézhetnek elő genetikai, faji és életközösségi léptékben egyaránt. A társadalmi és ökonómiai problémák ellenére, a nem honos fajok inváziója elsősorban a biológiai sokféleséget veszélyezteti, ezáltal leginkább természetvédelmi hatással bír. Ezen fajok inváziója mára az élőhely pusztulás és fragmentáció mellett a biodiverzitást leginkább veszélyeztető tényezők között szerepel.
A korábban nem fertőzött élőhelyekre történő bejutásukat, sokszorozódásukat és későbbi esetleges sikeres beilleszkedésüket jelentősen megkönnyíti az egyre nyitottabb határokon keresztül zajló nemzetközi kereskedelem, fuvarozás, utazás és az egyre fokozódó turizmus.

Az invázió mértéke fajról fajra változik, előfordulnak szándékos betelepítések és nem zárható ki a globális és helyi klímaváltozás esetleges befolyása sem. A fenti tényezőkön kívül minden esetben jelentős szerepe van az ember természetátalakító tevékenységének is, hiszen bizonyos, a természetben végrehajtott beavatkozásokkal, mi teremtjük meg az özönfajok számára kedvező ökológiai feltételeket.

Szinte valamennyi földrajzi térségben küzdenek bizonyos inváziós fajokkal, melyek közül jónéhány - szélesebb tűrőképességének köszönhetően - több régióban is problémát okoz. Ki kell emelni azonban, hogy minden ország más és más módon van kitéve ezen veszélynek. Legveszélyeztetettebbek a szigetek, és az egyéb környezeti viszonyok miatt elszigetelt ökoszisztémák, melyek invázióval szembeni ellenálló képessége rendkívül csekély.
Az inváziós fajok elleni aktivitás, valamint a kutatásra fordított összeg mértéke, a kormányzatok hajlandósága és a társadalmi érzékenység szintén országról országra változik.
A világ szinte valamennyi állama felismerte az özönfajok által okozott veszélyeket, ezzel egyidejűleg tudatosult ezek felszámolását és mérséklését lehetővé tevő jogi, gazdasági és egyéb eszközök hiánya is. Néhány országban jelentős mértékű kutatási és mentesítési programok futnak, nem egy régióban az inváziós fajok körének meghatározása és kijelölése is megtörtént, míg más államok alig tettek valamit.

1998. március 11 - 13. között Jósvafőn került megrendezésre az "Agresszív adventív növényfajok és a természetvédelem" című szakmai találkozó, amelyen a résztvevő botanikusok és természetvédelmi szakemberek összefoglalták a terjedési dinamikájuk alapján legveszélyesebbnek tartott fajokkal kapcsolatos eddigi ismereteket és természetvédelmi kezelési tapasztalatokat. A fenti rendezvényen összeállították a legveszélyesebb fajok listáját, amely 33 adventív és 3 őshonos (ám megfelelő feltételek között inváziós tulajdonságokat mutató) fajt tartalmazott.
A szakértők rámutattak, hogy a biológiai invázió kezeléséhez a hatályos szabályozás nem ad elegendő jogi hátteret, ezért szükségesnek tartották egy olyan jogszabály megalkotását, amely ezen fajok erdőgazdálkodásban, bányarekultivációban, parkosításban való használatát és behozatalát jelentős mértékben korlátozná.


A nemzetközi aktivitás egyre erősebb: a Biológiai sokféleségről szóló egyezmény minden évben május 22-én megtartott "Biológiai sokféleség napja" 2001-ben kifejezetten az inváziós fajok veszélyének megismerésére hívta fel a figyelmet.
2002. februárjában Budapesten került megrendezésre a "Biodiversity in Europe" elnevezésű második kormányközi konferencia, amelyen Magyarország az Egyesült Királysággal közösen vezette fel az inváziós fajok problémakörét. Ez a rendezvény felkészülésül szolgált az abban az évben megtartott Biológiai sokféleség egyezmény hatodik Részes Felek Konferenciájához (CBD COP6), amelyen kiemelt fontosságú témakörként szerepelt a biológiai invázió kérdése. Ezen a fórumon számos előrelépés történt, többek között megállapításra került az is, hogy a Berni Egyezmény Európában jelentős feladatokat és koordinációt láthat el ebben a kérdéskörben. Előtérbe került az inváziós fajok elleni európai stratégia (European Strategy on Invasive Alien Species) kidolgozása is, melyet a Berni Egyezmény koordinál. A stratégia tervezete részletesen tárgyalja a szükséges tennivalókat a jogalkotástól, a megfelelő intézményi háttér létrehozásán (biológiai biztonsági intézet felállítása) keresztül, egészen a nemzeti/regionális/nemzetközi adatbázis felállításig, a nemzetközi együttműködés elősegítéséig. A stratégia tervezetét 2003. végén elfogadták. Érdemes azonban kiemelni, hogy ez csak az általános kereteket és javaslatokat fogalmazza meg, az érdemi lépések megtervezése nemzeti stratégiák kidolgozása formájában a tagállamokra, így Magyarországra is vár.

Rendkívül időszerű az agresszíven terjedő idegenhonos fajok okozta veszélyekkel foglalkozni, tekintettel azok eddig soha nem látott mértékű előretörésére, térnyerésére. Külön ki kell emelni az eltűnő politikai határokat átívelő nemzetközi együttműködés szükségességét.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala az európai stratégia elvárásainak megfelelően megkezdte a hazai inváziós fajokra vonatkozó eddigi kutatási és kezelési tapasztalatok összegyűjtését, rendszerezését és ez alapján a nemzeti stratégia alapkövének letételét.
Folyamatban van egy, tanulmánykötet megjelentetése, ami a hazai özön növényekkel foglalkozó botanikusok kutatásai alapján készült. Az öt évvel ezelőtti célnak megfelelően a tudományos ismertetésen kívül a fajok szabályozásának, visszaszorításának lehetőségei és a nemzeti park igazgatóságok által eddig elvégzett természetvédelmi kezelések tapasztalatai kapnak helyet a tervezett kiadványban.

A munka azonban nem fejeződhet be ennyivel, hiszen az ismertetésre kerülő növények közelről sem fedik le a hazai veszélyes fajok teljes körét. Nem titkolt szándékunk, hogy a szakemberek figyelmét felhívjuk azon fajokra, amelyekről szinte semmit sem tudunk. Reméljük, hogy számos inváziós fajra épülő kutatás, diplomamunka esetleg komolyabb tudományos mű megszületését serkenti majd e kiadvány. Úgy tűnik, az ilyen munkákra a jövőben egyre nagyobb szüksége lesz a természetvédelemnek.


Rendkívül fontos feladat a társadalom megfelelő szintű tájékoztatása és bevonása, hiszen a társadalmi szervezetek és a magánszemélyek részvétele nélkül nem lehet átütő sikert elérni az özönfajok elleni küzdelemben.