magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR)

TIR KEZDŐLAP

http://geo.kvvm.hu/tir

A védett természeti területek interaktív térképe

http://geo.kvvm.hu/tir

Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» Önkormányzatok » Helyi jelentőségű védett természeti területek kialakítása
Helyi jelentőségű védett természeti területek kialakítása
 
 
A védetté nyilvánítási eljárás és a védettség feloldása
 
 
  A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) részletesen szabályozza a védetté nyilvánítás folyamatát, melyet az alábbiakban ismertetünk.
 
A védetté nyilvánítás folyamata
 
  A települési önkormányzat jogosult rendelettel természeti területet, természeti emléket helyi jelentőségű védelem alá helyezni. A Tvt. 28. § (4) és (5) bekezdései tartalmazzák a természetvédelmi terület és a természeti emlék definícióit. Eszerint természetvédelmi terület az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. Természeti emlék pedig valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület.
 
  A védetté nyilvánítás kezdeményezője bárki lehet, a szakmai előkészítéséért a települési önkormányzati jegyző, illetve Budapesten a főjegyző felelős. A védetté nyilvánítás előkészítésének első lépése a működési területe alapján érintett nemzeti park igazgatóság megkeresése a védetté nyilvánítás szakmai indokoltságát megalapozó iratok megküldésével, annak érdekében, hogy az igazgatóság nyilatkozzon a terület országos jelentőségű védettségének indokoltságáról. Az igazgatóság ilyen tartalmú nyilatkozatát a természetvédelemért felelős miniszter állásfoglalása alapján 60 napon belül köteles megadni.
 
  Az igazgatósági állásfoglalás kétféle lehet. Amennyiben indokolt a terület országos jelentőségű védettsége, az igazgatóság folytatja le az előkészítés szakmai munkálatait és tesz javaslatot a miniszternek a védetté nyilvánításra. Ha azonban nem indokolt a terület országos védettsége, az előkészítést végző jegyzőnek további feladatai keletkeznek. A fentebb hivatkozott szakmai megalapozó dokumentáció elkészítését követően az érdekeltek álláspontjának megismerése érdekében az előkészítést végző egyeztető megbeszélést és esetlegesen helyszíni szemlét tart, amelyre – a kitűzött időpont előtt legalább 15 nappal – meghívja a javaslattevőt, valamennyi érdekelt hatóságot, továbbá mindazokat, akikre a védetté nyilvánításból jogok vagy kötelezettségek hárulnak, illetőleg akik jogos érdekét a védetté nyilvánítás közvetlenül érinti. Jelentős számú érdekelt esetén a meghívás történhet a hirdetménynek a helyi önkormányzat hirdetőtábláján történő kifüggesztésével vagy más, helyben szokásos módon közhírré tétele útján is. Az előkészítést végző az egyeztető tárgyalásról jegyzőkönyvet és összefoglalót készít, amelyet a védetté nyilvánításra vonatkozó javaslattal együtt előterjeszt a védetté nyilvánításra jogosulthoz.
 
  Ezt követi a védetté nyilvánítás normatív aktusa, az önkormányzati rendelet megalkotása. A védetté nyilvánító rendelet egy példányát a települési jegyzőnek, illetve a fővárosi főjegyzőnek – nyilvántartási célból – meg kell küldenie az érintett területen működő nemzeti park igazgatóságnak. A 10 nemzeti park igazgatóság köteles ugyanis vezetni működési területét érintően a helyi és az országos jelentőségű védett természeti területek nyilvántartását. Meg kell azonban jegyezni, hogy a helyi jelentőségű védett természeti területek központi, országos nyilvántartását a Fölművelésügyi Minisztérium vezeti, a nyilvántartással kapcsolatos bővebb információk a védett természeti területek és értékek nyilvántartásáról szóló 13/1997. (V. 28.) KTM rendeletben, illetve a honlap más részein találhatók.
 
  A védetté nyilvánításról rendelkező normatíva hatályba lépését követően a gyakorlatban sajnos sokszor elmarad a rendelet nyilvántartási célból való megküldése mellett a következő két, Tvt-ben is előírt feladat teljesítése is. Az egyik a védett természeti terület táblával történő megjelölése, melyet a terület természetvédelmi kezelését ellátó szerv közreműködésével kell foganatosítani. A másik fontos feladat a védettség tényének ingatlan-nyilvántartási feljegyeztetése, melyet a jegyző köteles hivatalból kezdeményezni. Utóbbi feladat kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy a védettség tényének feljegyzése a közhiteles ingatlan-nyilvántartásba csak egy deklaratív hatályú aktus, azaz a terület védettsége nem ezáltal, hanem a védetté nyilvánító jogszabály hatályba lépésével keletkezik és a feljegyzés meglététől függetlenül is fennállhat. A jogbiztonság szempontjából nagyon fontos tehát, hogy mind az érintett önkormányzatnál, mind a nemzeti park igazgatóságnál, mind az ingatlanügyi hatóságnál, mind pedig a természetvédelemért felelős tárcánál az adott helyi védett természeti terület aktuális adatait tartsák nyilván.
 
 
A védetté nyilvánításról szóló önkormányzati rendelet tartalmi elemei
 
  A védetté nyilvánító önkormányzati rendeletnek mindenképpen tartalmaznia kell a védetté nyilvánítás tényét, a természetvédelmi értékek megnevezését, terület esetében annak jellegét, kiterjedését, a védetté nyilvánítás indokát, természetvédelmi célját, a földrészletek helyrajzi számait, a Tvt-ben meghatározott egyes korlátozások és tilalmak alóli esetleges felmentést, a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött egyes tevékenységek körét, lehetőség szerint a földrészlet határvonalának töréspont koordinátáit, valamint a terület kezelési tervét, illetve az Európai Közösségek jogi aktusaiban meghatározott védettségi kategóriába tartozás tényét. Utóbbi előírás a helyi védettséggel érintett Natura 2000 hálózatba tartozó ingatlanok helyrajzi számainak feltüntetését jelenti, melyek megtalálhatóak az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V. 11.) KvVM rendeletben.
 
  További törvényi előírás a kezelési terv elkészítése minden védett természeti terület esetében. Ehhez szakmai segítséget is kaphatnak az érintett települések, hiszen a természetvédelmi kezelési tervek készítésére, készítőjére és tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 3/2008. (II. 5.) KvVM rendelet alapján a nemzeti park igazgatóság a települési önkormányzat jegyzőjének megkeresése esetén a helyi jelentőségű terület védetté nyilvánításáról szóló önkormányzati rendeletbe foglalt természetvédelmi kezelési terv tervezetét szakmai szempontok szerint véleményezi.
 
 
Az ideiglenes védetté nyilvánítás
 
  A Tvt. fontos előírásokat tartalmaz arra az esetkörre, ha egy természetvédelmi szempontból értékes, de nem védett terület valamely potenciális veszélynek lenne kitéve. A törvény 27. §-a alapján, ha valamely védelemre tervezett terület jelentős károsodásának veszélye áll fenn, a természetvédelmi hatóság (helyi védettség esetén a jegyző) – az érdekelt hatóságok véleményének kikérése mellett – a területet azonnal végrehajtható határozattal, egy alkalommal védetté nyilváníthatja. A határozatban előírhatja a terület kezelésével, a természeti értékek megóvásával kapcsolatos kötelezettségeket, továbbá a veszélyeztető tevékenység folytatását korlátozhatja, felfüggesztheti, illetve megtilthatja. Az ideiglenes védettség a végleges védettséget kimondó jogszabály hatályba lépéséig, de legfeljebb 3 hónapig tartható fenn. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy amennyiben az ideiglenes védetté nyilvánítást követően a törvényi határidőn belül nem kerül sor a terület védetté nyilvánítására, akkor az ideiglenes védettséggel az érintett tulajdonosoknak, használóknak okozott esetleges károkért kártalanítást kell fizetni.
 
 
A védettség feloldása
 
  A védettség feloldása kapcsán a Tvt. úgy rendelkezik, hogy fel kell oldani a természeti terület védettségét, ha annak fenntartását természetvédelmi szempontok a továbbiakban nem indokolják. A védettség feloldása során a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a helyi védett természeti terület védettségének feloldásához az igazgatóság véleményét be kell szerezni. A nemzeti park igazgatóság szakmai állásfoglalását követően – amennyiben a feloldás ellen nem merül fel szakmai érv – sor kerülhet tehát a védettség feloldására. Ez is önkormányzati rendelettel történik, mint a védetté nyilvánítás és erre is vonatkoznak a védetté nyilvánításnál hangsúlyozott további előírások. Azaz a védettség tényének ingatlan-nyilvántartásból való törlését a jegyzőnek kell kezdeményeznie, illetve a védett természeti terület megjelölésére szolgáló táblákat az önkormányzatnak el kell távolíttatnia, valamint a védettség feloldásáról rendelkező jogszabály egy példányát meg kell küldeni az érintett nemzeti park igazgatóságnak is, hogy az a nyilvántartásában a változást átvezethesse.
 
  A védettség feloldása kapcsán szükséges felhívni a figyelmet a védettségi szint megőrzésére. Az Alkotmánybíróság töretlenül követett gyakorlata értelmében a védettség egyszer elért szintje nem csökkenthető, azaz a kellő szakmai megalapozottság nélküli védettség-feloldás nem tekinthető alkotmányos megoldásnak, ezért tilos. A 28/1994. (V. 20.) AB határozat szerint "a környezethez való jog érvényesítése alkotmányosan megköveteli azt, hogy az állam – amíg jogi védelem egyáltalán szükséges – az elért védelmi szinttől csakis olyan feltételekkel léphessen vissza, amikor alanyi alapjog korlátozásának is helye lenne. A környezethez való jog érvényesítése a védelem elért szintjének fenntartásán belül azt is megkívánja, hogy az állam a preventív védelmi szabályoktól ne lépjen vissza a szankciókkal biztosított védelem felé. Ettől a követelménytől is csak elkerülhetetlen szükségesség esetén, és csak arányosan lehet eltérni."
 
  Erre tekintettel a védettség feloldására tehát abban az esetben kerülhet sor, ha annak fenntartását természetvédelmi szakmai szempontok már nem indokolják (pl. egy védett fasor leégett, vagy egy védett természeti terület valamely természeti csapás következtében helyrehozhatatlanul károsodott). Egyéb esetekben a védettség szakmailag indokolható feloldásával egyidejűleg legalább azonos természetvédelmi értékű területet kell egyidejűleg védetté nyilvánítani, ezzel kerülhető el a védettségi szint csökkenés.
 
 
Az Alkotmány és Magyarország Alaptörvényének kapcsolata
 
A jogrendszerben történt változásokat figyelembe véve szükséges kitérni pár mondat erejéig a 28/1994. (V. 20.) AB határozat, valamint a benne foglalt elvek napjainkban való alkalmazhatóságának kérdésére.
 
Magyarország Alaptörvényét az Országgyűlés a 2011. április 18-i ülésnapján fogadta el és 2012. január 1. napjával lépett hatályba. Ettől a naptól kezdve az Alkotmány helyét az Alaptörvény rendelkezései vették át. Az Alaptörvényt a meghozatala óta összesen öt alkalommal módosították. Ezek közül témánk szempontjából a negyedik módosítást (a továbbiakban: Atmód4.) érdemes megvizsgálni, és a szükséges következtetéseket levonni.
 
Az Atmód4. 2013. április elsején lépett hatályba. Az Atmód4. 19. cikk (2) bekezdése érzelmében „Az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik. E rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat.”
Eszerint minden, az Alkotmány alapján hozott Alkotmánybírósági határozat hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. Ezzel viszont előtérbe került a jogbiztonság és jogfolytonosság kérdése. A felmerült helyzetre reflektálva, a kérdés megválaszolása érdekében az Alkotmánybíróság szükségesnek tartotta ezen rendelkezés értelmezését és gyakorlati alkalmazásának lehetőségét.
 
A jogértelmezés eredménye a 12/2013. (V. 24.) AB határozat lett, amelyben az alkotmánybírák az alábbi következtetésekre jutottak. Az Atmód4. hivatkozott része értelmében, bár az Alkotmány alapján hozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik, ez nem jelenti azt, hogy az azokban megfogalmazott elvek valamint az általuk kifejtett joghatások is hatályukat vesztenék. Az Alkotmánybíróságnak ugyanis nincs jogköre tartalmi szempontból vizsgálni az Alaptörvényt és annak módosításait, kizárólag formai szempontból van rá lehetősége. Ez azt is jelenti, hogy az Alaptörvényből levezetett, a korábbi Alkotmánybírósági határozatokban kifejtett érvekkel és követelményekkel sem vetheti össze tartalmi szempontból az Alaptörvényt és annak módosításait az Alkotmánybíróság.
 
Dr. Kiss László az 12/2013. (V. 24.) AB határozathoz fűzött különvéleményében kifejtettek szerint „A korábbi Alkotmány és a hatályos Alaptörvény szövegének, illetve tartalmának egyezése esetén az Alkotmánybíróság mindenféle korlátozás nélkül felhasználhatja (figyelembe veheti) mindazokat az alkotmánybírósági határozatokat, amelyeket a testület az Alaptörvény hatálybalépése előtt fogadott el.”
 
Mindezek alapján elmondható, hogy az Alkotmány alapján meghozott alkotmánybírósági határozatok bár hatályukat vesztették, de a bennük megfogalmazott elvek továbbra is alkalmazhatóak, hivatkozhatóak és idézhetőek – amennyiben az egyedi ügyben történt vizsgálat alapján megállapítható, hogy az Alkotmány azon rendelkezései, amelyek alapján Alkotmánybíróság meghozta határozatát, összhangban állnak az Alaptörvény vonatkozó rendelkezéseivel.
 
A természetvédelmi védettség feloldásának vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a 28/1994 (V. 20.) AB határozatban megfogalmazott, a természetvédelemre megállapított elvek 2013. április 1. napját követően ugyanúgy alkalmazandóak és érvényre juttatásuk töretlenül a jogalkalmazó feladata.
 
   
 
2015. 02. 27. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design