Az 1979-ben létrejött Bonni Egyezmény a vándorló fajok összehangolt, nemzetközi védelmét szolgáló keretmegállapodás, melyhez hazánk 1983-ban csatlakozott. Az egyezmény - más nemzetközi egyezményekhez hasonlóan - függelékek segítségével működik. Az I. függelék a veszélyeztetett, ezáltal fokozott védelmet igénylő vándorló állatfajokat tartalmazza, míg a II. függelékben az ún. kedvezőtlen védelmi helyzetű fajok szerepelnek, melyek védelmére a vándorlás útvonalába eső országok közös megállapodásokat hivatottak kötni. Ilyenek a EUROBATS, az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről szóló megállapodás és az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodás (AEWA) - melyekhez Magyarország is csatlakozott.

Konkrét kötelezettségek

A Részes Felek konkrét feladatai a következők:

- Az I. Függelékben felsorolt vándorló fajok jogi védelmét minden tagországnak biztosítania kell;

- A II. Függelékben felsorolt vándorló fajok védelme és gondozása érdekében megállapodások megkötésére kell törekedni;

- Az I. Függelékben felsorolt fajok kipusztulásnak megakadályozása érdekében a fontos élőhelyeket meg kell őrizni, ahol pedig megoldható, ezen élőhelyeket helyre kell állítani;

- Az I. Függelékben felsorolt fajok vándorlását jelentősen gátló tevékenységek vagy akadályok káros hatását a megfelelő módon meg kell előzni, kiküszöbölni, ellensúlyozni vagy a minimálisra csökkenteni;

- Törekedni kell az I. Függelékben felsorolt fajokat veszélyeztető, vagy valószínűleg veszélyeztető tényezőknek a lehetőség és a célszerűség mértékéig való csökkentésére vagy szabályozására, beleértve a nem őshonos fajok betelepülésének vagy betelepítésének szigorú ellenőrzését, vagy a már betelepített/betelepült fajok ellenőrzését, esetleg felszámolását;

- A Titkárságot tájékoztatni kell az I. Függelékben felsorolt fajok befogásával kapcsolatos bármilyen kivétel alkalmazásáról.

Az Egyezmény nem tartalmaz olyan sajátos rendelkezéseket, amelyek valamely országra vagy országcsopora nézve az általánostól eltérő feladatokat jelentenének.

A nemzetközi szervezet

Az Egyezmény legfőbb döntéshozó testülete a Részes Felek Konferenciája, amely 3 évente ülésezik. Az ülések között az Egyezmény végrehajtásának koordinálásával, ügyviteli feladatainak ellátásával - a UNEP keretében működő - Titkárság foglalkozik. A Részes Felek Konferenciája előtt 90 nappal minden tagországnak be kell nyújtania nemzeti jelentését.
Az Egyezmény Tudományos Tanácsának feladata a szakmai iránymutatás megadása a Részes Felek Konferenciája, a Titkárság és bármely Fél számára, kutatási, különleges védelmi és kezelési intézkedésekre vonatkozó ajánlások készítése az egyes fajok I. vagy II. Függelékbe való felvételére, valamint az Egyezmény végrehajtása során felmerülő problémák megoldására.

A jogi eszköz hazai elfogadása

A csatlakozási okiratot Magyarország 1983. július 12-én helyezte letétbe. Az Egyezményt az 1986. évi 6. számú törvényerejű rendelettel hirdették ki.

A konkrét kötelezettségek hazai végrehajtása

Az Egyezményben meghatározott konkrét feladatok végrehajtását elsősorban az alábbi hazai jogi eszközök elfogadása, illetve kutatási, jogalkotási, megőrzési tevékenységek jelentik:

- Az Egyezmény hatálya alá tartozó fajok jogi védelmét a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, és a védett és fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. KöM rendelet biztosítja.

- Számos - az Egyezményben felsorolt faj - esetében elkészültek a fajvédelmi tervek. Ilyenek a fekete gólya, a fehér gólya, a cigányréce, a rétisas, a parlagi sas, a kék vércse, a kerecsensólyom, a haris, a túzok, a széki lile és a gyurgyalag.

- Magyarországon több kutatás folyik a védett madárfajok vonulásának, ökológiai vizsgálatának témakörében (pl. a Nyugat-magyarországi Egyetem által végzett magyar vadlúdkutatási projekt, illetve a Nyíregyházi Főiskolának a parti fecskék állományát veszélyeztető hatásokra vonatkozó vizsgálata).

- A szélerőművek elhelyezésének táj- és természetvédelmi szempontjairól szóló útmutatóba beépítésre került a Bonni Egyezmény határozata - miszerint a szélerőművek engedélyezésénél figyelembe kell venni azoknak a vándorló állatokat esetlegesen károsító hatásait.

- A túzokvédelmi munkacsoport szakmai koordinálása alatt elkészültek a nemzeti park igazgatóságok túzokélőhelyeinek stratégiai tervei, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (Hevesi- és Borsodi-sík és Bihar) túzokvédelmi programjai.

- 1989-től kezdődően zajlik a Túzokvédelmi Program végrehajtása, amely magában foglalja a túzokkímélő agrotechnika és vetésszerkezet alkalmazását, a fészkek felderítését és védőzónájuk kialakítását, a fészekaljak mentését, tojások mesterséges keltetését és a kelés előtt vadon élő tojók alá történő visszahelyezését, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság által létrehozott dévaványai túzokvédelmi mintaterület működtetését, valamint az Érzékeny Természeti Terület (ÉTT) rendszer létrehozását.

- A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület együttműködik a "Birdlife International" szervezet titkárságával az európai túzokvédelmi stratégia kialakításában és a mezőgazdasági politika befolyásolásában.

- Évek óta folyik a Rétisas Védelmi Program, amely kiterjed többek között a szigetelőpapucsoknak a középfeszültségű szabad légvezetékek tartóoszlopaira történő kihelyezésére (az áramütések kiküszöbölésére) és a fészkelőterületen a fészkelési időszakban végzett erdőgazdálkodási tevékenységek elhalasztására.

  Az Egyezmény II. függelékén felsorolt fajok csoportjaira a közös vándorlási útvonalba eső országok megállapodásokat köthetnek egy-egy állatcsoport közös, összehangolt védelmének érdekében. Az Egyezményt kiegészítő megállapodások közül Magyarország kettőhöz csatlakozott: az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről szóló megállapodáshoz, illetve az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodáshoz. Ezeket Magyarországon jogszabályban is kihirdették.

  A megállapodások szintje alatt, az Egyezmény keretében ún. egyetértési memorandumok is létrejöttek, melyek egy-egy faj védelmét szolgálják, a tapasztalatok megosztása és az ezek alapján történő közös akció- és területkezelési tervek kidolgozása révén.

Magyarország három memorandumot írt alá:

1. Egyetértési memorandum a vékonycsőrű póling védelméről, amelyet Magyarország az elsők között, 1994. szeptember 22-én írt alá;

2. Egyetértési memorandum a közép-európai túzokpopulációk védelméről, melynek létrehozásában Magyarország vezető szerepet játszott - 2000. október 7-én írták alá, amely csak azt követően, 2001. június 6-án lépett életbe;

3. Egyetértési memorandum a csíkosfejű nádiposzáta védelméről, amelyet Magyarország szintén létrejöttekor, 2003. április 29-én írt alá.

Hazai koordináció

Az Egyezmény hazai feladatainak végrehajtását a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természet- és Környezetmegőrzési Szakállamtitkársága és a nemzeti park igazgatóságok látják el. A koordinációért és a nemzetközi kapcsolattartásért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya a felelős.

Elérhetőség:

Vidékfejlesztési Minisztérium
Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya
1011 Budapest, Fő u. 44-50.
tel.: 457-3300
fax:


Adatok:

Egyezmény a vándorló
vadon élő állatfajok védelméről

NEMZETKÖZI

* elfogadás: 1979. június 23.
* helyszín: Bonn (Német Szövetségi Köztársaság)
* hatálybalépés: 1983. november 1.
* szervezet: ENSZ Környezeti Program
* letéteményes: Német Szövetségi Köztársaság

MAGYAR

* aláírás: -----
* megerősítés/jóváhagyás: 1983. július 12.
* hatálybalépés: 1983. november 1.