magyar english deutsch
Nemzeti Park Igazgatóságok


Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR)

TIR KEZDŐLAP

http://geo.kvvm.hu/tir

A védett természeti területek interaktív térképe

http://geo.kvvm.hu/tir

Vadonleső
Magyar Természettudományi Múzeum
Járművel való közlekedés védett természeti területen

European Greenbelt
European Greenbelt
Figyelem!


A honlapon található dokumentumok szerzői jogi védelem alatt állnak, azok bármilyen célú felhasználása a szerzők előzetes engedélyéhez kötött.
A természetvédelem emblémája védjegyoltalom alatt áll, annak bármilyen célú felhasználása a védjegyjogosult előzetes engedélyéhez kötött.

» Egyezmények,együttműködések » Berni Egyezmény
Berni Egyezmény
 

 

  Az egyik első, nagy, regionális egyezményt Európában fogadták el 1979-ben, Bernben, az európai, vadon élő élővilág és a természetes élőhelyek védelméről (Convention on the Conservation of European Wildlife and Natural Habitats - Bern Convention). 1982 óta hatályos, miután az egyezményben előirtak szerint, az első 5 állam ratifikálta - melyek közül négynek az Európa Tanács tagjának kellett lennie. Ebből látható, hogy létrejöttében fontos szerepet játszott az Európa Tanács, amely azóta is gazdája az egyezménynek és a nemzetközi titkárságnak is helyet ad Strasbourgban.


Célkitűzés

  Az Egyezmény alapvető célkitűzése a vadon élő állat- és növényfajok és élőhelyeik védelme, különös figyelemmel a veszélyeztetett fajokra (beleértve a vonuló fajokat is) és élőhelyekre, valamint ezek védelme érdekében az országok közötti együttműködés elősegítése.

 

Konkrét kötelezettségek

  A 4. cikkely előírja, hogy az egyezményben részes államoknak meg kell tenniük a "megfelelő és szükséges" intézkedéseket az állat- és növényvilág élőhelyeinek védelmére, különösen azon fajok esetében, amelyeket az egyezmény I. és II. függeléke felsorol.

  Az I. függelék tartalmazza a fokozottan védett növényeket, a II. a fokozottan védett állatokat, a III. lista a védett állatokat. Az I. és II. függeléken szereplő fajok egyezmény szerinti védelmi szintje azonos a hazai természetvédelmi jogszabályok szerinti védett és fokozottan védett kategóriákkal. A III. függeléken az előzőektől eltérően halászható és vadászható fajok is szerepelnek. Az egyezmény értelmében ugyanis védelemnek minősül az is, ha valamely faj "hasznosítása" törvényes korlátozásokkal történik. Az itt szereplő fajok esetében - de a természetvédelmi hatóságok engedélye alapján a II. függelék fajainál is - be kell tartani azokat a korlátozásokat, amelyeket a IV. függelék tartalmaz, azaz nem használhatók az ott felsorolt befogási, halászati, vadászati módszerek. Ezen kívül csak - az országok által előírt - időszakban történhet e fajok hasznosítása, és ideiglenes vagy helyi tilalmakat is is be kell vezetni annak érdekében, hogy a megfelelő állományok fennmaradása biztosítható legyen. Több száz faj szerepel ezeken a listákon az edényes növények és a gerinces állatok köréből, de több mint félszáz ízeltlábú és puhatestű is.

  A IV. függelék egyértelműen tiltja a mérgek, mérgező vagy bénító csalétkek, robbanóanyagok, mesterséges fényforrások használatát befogáshoz, elejtéshez (Magyarország eltérést jelentett be kábító lövedék és kábító csalétek használatára, nálunk ezek alkalmazhatók szarvasfélék befogására), a hurkozást, megvakított vagy megcsonkított, élő csaliállatok használatát, a félautomata vagy automata fegyvereket (Magyarország kivételként jelentette be a félautomata - ötlövetű - fegyvert), a légi- vagy mozgó motoros járműről történő vadászatot, ill. éjszakai képátalakító- vagy nagyítókészülékek használatát. Ezentúl tiltott még az emlősöknél a nem szelektív csapdázás, a kifüstölés, gázosítás (kotorékok, földalatti járatok esetében volt ez Európa-szerte elterjedt módszer), míg a madaraknál bármiféle csapdázás és a lépvessző használata. A halak esetében is tilos a mesterséges fényforrás használata, valamint a váltakozó áramú elektromos halászgép.

  Természetesen ez az egyezmény is kitér az európai élővilág védelmét szolgáló kutatási, tájékoztatási és egyéb területeken való együttműködés elősegítésére. Ösztönzi az Európában a kipusztulás szélére került fajok visszatelepítését, előzetes tanulmányok és más országok tapasztalatainak figyelembevétele alapján. Új - ebben az egyezményben jelenik meg először - a nem (ős)honos fajok betelepülésének, telepítésének szigorú ellenőrzésére vonatkozó rendelkezés. Rögzíti azt is az egyezmény, hogy a részes felek az alapelőírásoknál szigorúbb intézkedéseket is hozhatnak (ilyen hazánk vonatkozásában a hiúz fokozott védelme, ami az egyezménynek "csak" a III. függelékében szerepel).


A nemzetközi szervezet


  Az Egyezmény Állandó Bizottsága évente ülésezik, megvitatva az európai élővilág védelméhez szükséges lépéseket, illetve szükség szerint módosítja a mellékleteket.
A Részes Feleknek kétévenként részletes jelentést kell készíteniük az egyezmény mellékleteiben szereplő fajokkal és (vadászati, halászati stb.) módszerekkel, az élőhelyek védelmével kapcsolatban tett kivételekről. Az Állandó Bizottság 1993. évi 13. ülésén elhatározott általános jelentést négyévenként kell benyújtani: az egyezmény végrehajtására vonatkozó hazai jogszabályokról, az élőhelyvédelem megvalósulásáról, az egyezmény mellékleteiben felsoroltak közül az ország területén előforduló fajokról és azok helyzetéről, a jelentősebb védelmi programokról, a fontosabb kiadványokról (pl. vörös könyv) stb.


A jogi eszköz hazai elfogadása és végrehajtása


  Az egyezményhez Magyarország 1989-ben csatlakozott, melynek közzétételére 1990-ben került sor (KTM, 1990). Minden Részes Fél fenntartásokkal élhetett az aláíráskor vagy a ratifikáláskor az I-IV. függelékekkel kapcsolatban: Magyarország ilyen fenntartást egyrészt azokkal a fajokkal kapcsolatban jelentett be, amelyek a hazai körülmények között nem szorultak a mellékletek szerinti védelemre (pl. a hörcsög), másrészt olyan eljárásra vonatkozóan, amelyek tiltása hazánkban nem volt indokolt. A Magyarország által bejelentett kivételekről - amelyeket a csatlakozási okirattal együtt letétbe helyezett "fenntartási" jegyzék is tartalmazott - KTM tájékoztató jelent meg (Magyar Közlöny, 1991, 14., 454-455). Ez a lista elsősorban az egyezmény mellékleteiben felsorolt, de Magyarországon akkoriban még nem védett fajok megnevezéseit tartalmazza. Mivel az elmúlt időszakban ezek a fajok, a hörcsög kivételével, megfelelő jogi oltalomba részesültek, a fenntartási jegyzék felülvizsgálata időszerű.
  Magyarország számára konkrét feladatot jelent a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) élőhelyei védelmére vonatkozó 23. számú (1991. január 11.) ajánlás.


Hazai koordináció


  Az Egyezmény hazai feladatainak végrehajtását a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természet- és Környezetmegőrzési Szakállamtitkársága és a nemzeti park igazgatóságok látják el. A koordinációért és a nemzetközi kapcsolattartásért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya a felelős.


Elérhetőség

Vidékfejlesztési Minisztérium, Biodiverzitás és Génmegőrzési Osztály

1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 11.
tel.:

   
 
2011. 08. 24. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design